Parareal

https://player.vimeo.com/video/398060579?fbclid=IwAR2gEyC4Zn-BEwyXl4JaQJYHqx1dsi09b_5Ud6fgVZYD48nW-P9wjUP9G_4

Petr Bařinka színekkel játszó képei és objektumai első pillantásra könnyedséget és popkulturális játékosságot idéznek, sok nézőben talán a felszínesség látszatát is, amely a kortárs, vizuálisan érdekes és vonzó, úgynevezett „elsőre” működő kulturális utalások aranyfüstjében fürdik. Az igazság azonban ennek az ellenkezője.

A kiállítás címében használt „para” előtag olyan helyzetet határoz meg, amely kívül esik vagy mellé áll, és a művész széles spektrumú univerzumai közül sok autonóm világnak tűnhet, saját szabályokkal – talán néha kegyetlen vagy gúnyos világoknak, amelyek mégis kivonják magukat a szürke és gyakran bonyolult valóságból.

A popkulturális keretet, amelyből Bařinka kiindul, valóban önkényesen formálja át afféle párhuzamos világokká, amelyek azonban különféle módokon érintik valós világunkat, abból indulnak ki és arra épülnek, vagy akár finoman és ironikusan kritikának is alávetik.

Ennek az elismert cseh vizuális művésznek a monografikus kiállítása a DOT. Contemporary Art Gallery terében az elmúlt évek munkásságának egyfajta keresztmetszete, és a festészethez való megközelítésének különféle stratégiáit mutatja be, régebbi, valamint legújabb műveinek válogatásával.

Alkotásában az absztrakt és a konkrét festészeti elvek között ingadozik, a kiállítás pedig keresztmetszetet kínál az egyes sorozatokban kibontott „párhuzamos valóságokból”. Bařinka munkásságának fontos része a vonallal való munka, amelyet hímzés segítségével háromdimenziós formában illeszt a képbe; a hímzést már vektoros festményeinél is alkalmazni kezdte.

A vonalat a kép felépítésének fő elemeként használja az illusztratív, képregényesen sík festészetben, vagy geometrikus struktúrák létrehozásakor. A vektoros festmények, amelyeket Bařinka 2012-től kezdett készíteni, vizuálisan a 70-es és 80-as évek számítógépes játékainak esztétikájához kötődnek.

A cérnával létrehozott vékony kontúrvonal összeköti a grafika korai technológiai lehetőségeit (egyenes, egyenletes vonal A pontból B pontba) a hímzés hagyományos mesterségével, amely a szövet díszítésének meglepően hasonló, egyszerű elvét alkalmazza. Maga a hímzés, valamint a színvilág és a kompozíció a festészet kézzelfogható médiumában tökéletesen utánozza a csak virtuális környezetből ismert vektoros rajzot.

Így egy képzeletbeli számítógépes játék nem létező valóságának precíz térképeit hozza létre.

A Golden Age sorozat legújabb munkái éppen a háttér monokróm arany színvilágával és a vékony, fekete vonallal dolgoznak, amellyel a művész a kortárs élet jelenségeinek már-már karikírozó jeleneteit hozza létre, miközben azt a kérdést veti fel, vajon a jelen valóban azok az „arany idők”, vagy a valóság más, mint ahogyan a közösségi hálózatok és a média nemritkán bemutatják.

A Cosmos Pieces talán a legmarkánsabb képviselője annak, ahogyan Bařinka jelenleg a valóság és az absztrakció viszonyával foglalkozik. Festményeinek precíz geometrikus mintái a természeti világ konkrétságában lelik előképüket – az ásványi kristályosodás ritmusában vagy a planetáris elrendezésekben. Ebből a keretből kiragadva azonban új kontextusba kerülnek, amely realitásukat megbontja, és a dekoratív, absztrakt síkra tolja őket.

A Night visitors sorozat pedig titokzatos, képregényszerű lényekkel dolgozik, amelyek a szocialista lakóhelyek kulisszái között saját, párhuzamos, emberi lényektől mentes történetet bontanak ki. E valóság értelmezését a művész a nézőre bízza – éjszakai látogatói lehetnek mesefigurák vagy más dimenziókból érkező vendégek.

Melankolikus arckifejezésük a szocialista paradicsom nosztalgikus propagandaképeinek hátterében azonban sötétebb olvasati síkot is sejtet – olyan szellemekről van szó, akik az (utópikus) múltban, illetve az utána maradt képzetben raboskodnak, képtelenek előrelépni, és nincs lehetőségük a visszatérésre. A mi földrajzi szélességünk lakosságának mekkora része számára jelent ez a párhuzamos valóság még mindig állandó lakóhelyet?

Jana Babušiaková

Facebook

Műkatalógus