ORGANIC DEVELOPMENT

Műkatalógus

Kurátor: Jana Babušiaková
Cím: DOT. Contemporary Art Gallery, Bottova 1, Bratislava, 811 09

Megnyitó: 7. július 2022 (csütörtök) 18:00
Időtartam: 8. 7. – 7. 8. 2022

Ezt a projektet anyagilag támogatta a Bratislavský samosprávny kraj – a legjobb hely az élethez

A kortárs női festészet organikus fejlődése. Három festőnő a Jurkovičova tepláreňben arról beszél, hogyan függ össze a természet a véletlennel és a hibák elfogadásával.

A három nő – Žofia Dubová, Patrícia Koyšová és Kristína Mesároš festőnők – kiállítása a Jurkovičova tepláreňben, Bratislavában betekintést nyújt a festészet médiumának kortárs formáiba, amelyet elsősorban a női alkotással társítanak. Eközben az organikus szó két jelentése – a természeti és a természetes – közötti metszéspontokat keresi a táj kontextusában, valamint a természetes fejlődés és a véletlen elfogadásában, (nemcsak) a természeti jelenségekhez kapcsolódó művészeti technikákban.

A természet és a művészet a múltban gyakran állt szemben egymással. Mint a férfi és a női elv, a jin és a jang, a világ két, egymással ellentétes fele. Annak ellenére, hogy a nők és a tájak a művészet gyakori témáivá váltak, amely „kultiválta” és civilizációs szemével értelmezte őket. Annál érdekesebb a művészettörténetben azt az irányt követni, amely ezt a két, sokáig elválasztott aspektust összekapcsolta az organikus elvek iránti érdeklődés jegyében, és beépítette azokat a képzőművészeti eljárásokba.

Bár e gondolati vonal fő terepe az objekt, a happening vagy az installáció lett, a Galéria DOT 7. júliustól látható kiállítása betekintést nyújt a festészet médiumának kortárs formáiba, amelyet elsősorban a női, líraian természeti alkotással társítanak. A kiállítás kurátora, Jana Babušiaková eközben a szó két jelentése – az organikus mint természeti, de egyben természetes – közötti metszéspontokat keresi.

A táj és formái a vadság és a kultiváltság különböző fokain mindhárom alkotónő műveiben megjelenő téma. Akár Žofia Dubová elsődleges vizsgálatában, Kristína Mesároš metaforikus átformálásában, vagy a tájelemek másodlagosan megmutatkozó elvében Patrícia Koyšová absztrakt alkotásaiban.

Ugyanakkor kísérletezni is eltökéltek. A fejlődés menetét az eredmény bizonytalanságának elfogadásával követik, teret engedve a véletlennek vagy a kitérésnek, amelyet hitelesen fogadnak el. Akár a technikák és képzőművészeti eljárások szintjén, mint Žofia Dubová, aki a vászon lehetőségeivel és korlátaival, valamint a színnel kísérletezik, amelyek végső hatását erősen befolyásolja a véletlen.

A fókuszt a középről a szélre helyezi, amely a festmény mellett saját hangot kap, a hátoldalról az előtérbe húzva. Dubová eközben a kép e máskülönben kezeletlen részének adottságaival dolgozik, és vállalt jelentéselemmé alakítja.

Tája vérbő és a saját bőrén megélt, hasonlóan a vászonnal végzett kísérletéhez, amely a feszítés gyakorlati tapasztalataiból és az ebből következő, e részekre is kiterjedő ismeretből indul ki. Hasonlóan közelít az üveggel való munkához, amelynek a fényviszonyoktól függő tulajdonságait az installációban a falnak támasztva használja ki.

A inkább absztrakt festészetéről ismert Patrícia Koyšová régóta építi be a kísérletet alkotásába, amelyben nagy szerepet játszik a véletlen, a szokatlan eljárások, valamint a hibák és szépséghibák elfogadása, amelyeket magukkal hozhatnak. Legújabb műveiben a festés technikai módjától az ecsetvonás és a seprűvel való festés kísérlete felé fordul.

Szinte meditatív, dinamikusan sraffozott struktúrák születnek egy másféle tájról, vizuális alapjuk a gyűrődések absztrahált görbéiben vagy a technikailag művelt, hullámzó szántóföldekben van, amelyek mai vidéki tájainkra jellemzők.

Más, tágabb értelmezések előtt is nyitottak, a nézőt azonban továbbra is egyfajta természetes dinamikával szembesítik, amely fizikai vagy animális erőkre épül, mint az örvénylés vagy a madarak körözése.

A belsővé tett öntudat perspektívájából közelít ehhez az elvhez Kristína Mesároš, aki a természeti vagy táji elemek személyes szimbolikájában a személyes növekedés témáját nyitja meg. Ez az ő világában hibákon át történik, szlalomozva a véletlen találkozások és a nem tervezett kitérők között.

A szimbólumok, amelyekkel ezt megszemélyesíti, elsősorban a csónakok, amelyek mozgása a képzelet által átszűrt vízi tájban az életúthoz hasonlítható. Nyugodtan úszhatnak, Mesároš azonban gyakran ábrázolja őket felborulva, működésképtelenül vagy rossz helyen lehorgonyozva, elhagyatva és az időjárás által lassan pusztulva.

Így intuitíve megtalálhatók bennük magán- és pályaéletünk viszontagságainak párhuzamai, amelyeket ugyan legjobb tudásunk szerint kormányzunk, de nagyrészt a véletlen is irányít.

Más, belső síkon így ezek az alkotónők a természeti elvvel való kapcsolatukat határozzák meg, amely a lineáris, kiszámítható fejlődéssel szemben a bizonytalanságot feltételezi. A tervezés helyett megbékél a véletlenszerűséggel, és hagyja, hogy a tökéletlen, hiteles fejlődés sodorja. Ez egy bizonyos elv alapján megy végbe, pontos hatása és eredményei azonban bizonytalanok, hasonlóan a hegységeket, gyűrődéseket vagy vízfolyásokat formáló természeti jelenségekhez. A kiállítás 7. 8. 2022-ig tart.

_
A kiállítás a Fond na podporu umenia támogatásával valósul meg.