utíšenie

A kiállítás megnyitója: 30. 7. 2026, 18.00-kor
A kiállítás időtartama: 31. 7. 2026 – 30. 8. 2026
Kurátor: Mgr. Zuzana Danková
DOT. Contemporary / Jurkovičova tepláreň, Bottova 1 / Bratislava

Lucia Oleňová (*1992) alkotásában hosszú ideje a természeti struktúrák és folyamatok vizsgálatával foglalkozik, amelyeket nem csupán vizuális motívumként érzékel, hanem a folyamatos átalakulás tereként. Festői nyelve a táj intenzív megfigyeléséből, a plein air munkából és a konkrét helyekkel folytatott hosszú távú párbeszédből nő ki. A táj műveiben soha nem válik pusztán az ábrázolás tárgyává.

Élő organizmus, amelyben a növekedés, a bomlás, a megújulás és a kölcsönös viszonyok folyamatai rétegződnek. Az első festészeti ciklusoktól a geológiai rétegek, a vegetáció vagy a tájból eltűnő víz vizsgálatán át Oleňová módszeresen közelít a természeti folyamatok lényegéhez. Fokozatosan elhagyja a táj leíró jellegét, és egyre inkább azok az elvek foglalkoztatják, amelyek a tájat formálják.

A természet alkotásában egyetemes nyelvvé válik, amely nemcsak a külső világról, hanem az emberi tudatról, az emlékezetről és az átélésről is képes szólni.

Az Utíšenie című kiállítás ennek az útnak a természetes betetőzése. Míg korábbi sorozataiban a művész a tájat elsősorban a fizikai átalakulás tereként vizsgálta, ezúttal magának az érzékelésnek az átalakulása felé fordul. Központi témává a csend válik – nem a hang hiányaként, hanem olyan tapasztalatként, amelynek jelentése az élet során alapvetően megváltozik. Kezdetben a csend ürességként érzékelhető.

A mozdulatlanság tereként, amely megzavarja a szüntelen mozgás, reakció és kontroll igényét. Olyan állapot, amely elől az ember természetesen visszahúzódik, mert önmagával szembesíti. A kiállítás azonban e viszony fokozatos átalakulását ragadja meg. A csend többé nem a fenyegetés helye, hanem a megújulás biztonságos terévé válik. Nem az élet hiánya, hanem az a feltétel, amelyben az élet újjárendeződhet.

Éppen a háló motívuma válik a kiállítás értelmezésének egyik kulcsává. A természet itt már nem különül el az embertől. A szerves struktúrák fokozatosan belenőnek az emberi alakba, megérintik, vagy teljesen elnyelik. A felbukkanó kezek az érintkezés, az átadás vagy a befogadás finom gesztusait jelenítik meg. A test és a táj határa feloldódik, és mindkét réteg egyetlen organizmus részeként kezd működni.

Az ember már nem szemlélőként áll szemben a természettel. Annak egyik struktúrájává válik. Ez az összekapcsoltság egyúttal az ember belső tájára is utal. Az elágazó biomorf hálók az idegrendszert idézik – azt az érzékeny struktúrát, amelyen keresztül szüntelenül befogadjuk, feldolgozzuk és megőrizzük az ingereket. A jelenkori tapasztalatot az állandó stimuláció, valamint a reagálás és a készenlét szüntelen igénye jellemzi.

Oleňová festményei tudatosan lelassítják ezt a ritmust. A világosszürke tónusok monokróm skálája, a festék áttetsző rétegzése és a lassan előtűnő organikus formák olyan teret hoznak létre, amelyben a figyelem megszűnik szétforgácsolódni, és összpontosulni kezd. A képek nem kínálnak sem gyors jelentéseket, sem egyértelmű válaszokat. Elidőzést kívánnak.

És éppen ebben az elidőzésben válnak a meditáció tapasztalatává – nem technikaként, hanem a létezés módjaként.

Az Utíšenie ezért nem a csendről szóló kiállítás. A csend kereséséről szóló kiállítás. A hosszú útról az ellenállástól az elfogadásig, a szüntelen cselekvés igényétől az egyszerűen létezés képességéig. Ahogyan a korall rétegről rétegre, szinte észrevétlenül növekszik, a belső egyensúly is lassan jön létre, apró átalakulások révén, amelyek gyakran rejtve maradnak.

A művész a természeti struktúrák révén arra emlékeztet, hogy az élet legmélyebb folyamatai csendben mennek végbe. Sem látványosak, sem azonnaliak. Olyan térben keletkeznek, amely kívülről mozdulatlannak tűnhet, belül azonban szüntelenül mozgásban van. Az Utíšenie így nem az élet megállítását jelenti, hanem azt az állapotot, amelyben az ember felhagy azzal, hogy annak természetes ritmusával dacoljon.

És éppen ebben az elfogadásban fedezheti fel újra a tájhoz, a saját testéhez és önmagához fűződő viszonyát.

______

Lucia Oleňová (*1992, Bratislava) szlovák képzőművész és festő. Festészetet végzett a Vysoká škola výtvarných umení v Bratislave intézményében, prof. Ivan Csudai műtermében, és tanulmányi utakat töltött Angliában és Belgiumban. Alkotásában hosszú ideje az ember és a természet viszonyával, a tájjal és annak átalakulásaival foglalkozik. Plein air megfigyelésekből indul ki, amelyeket azután realista és absztrahált elemeket összekapcsoló festészeti ciklusokká dolgoz át. A VÚB Maľba roka 2019 díj laureátusa, és műveit számos egyéni és csoportos kiállításon mutatta be Szlovákiában és külföldön.

__________

A Bratislavský samosprávny kraj pénzügyi támogatásával valósult meg.

Műkatalógus

Fotó: Leontína Berková