Kvassay, Rötlingová, Šušovicová

Uhol pohľadu

Ivana Kassay, Martina Rötlingová és Nikola Šušovicová Kurátornő: Nina Vidovencová
A kiállítás időtartama: 15.8 - 9.9. 2018

A kiállítás három festőnő, Ivana Kassay, Martina Rötlingová és Nikola Šušovicová munkásságát kapcsolja össze, akiknek közös jegye a deformáció elve és a térillúzióval való munka a festészet médiumának határain belül. Illuzionista

és realista festői megközelítést alkalmaznak a lehetséges formai és eszmei kölcsönhatások eltérő skálájával az aktuális vizuális kultúra, a környezet vizsgálata és az emlékezet területén. A látószög megváltoztatása a DOT. Contemporary Art Gallery kiállításán az alkotók számára stratégiai eszköz az egyéni művészi kifejezés új lehetőségeinek keresésében, és olyan mozzanat, amely lehetővé teszi számukra, hogy a festészet médiumának egy további dimenziójával dolgozzanak.

Ivana Kvassay (1992), a VŠVU + - XXI műtermének végzőse művészeti programja az egyéni emlékezetre és nemcsak az előkép, hanem magának a mű formátumának manipulálására összpontosít, már a vászon vakkeretre feszítésekor. A vászonnak az adott abnormális előképhez igazításával felerősíti a gyűrés aktusának érzését, amely számára elengedhetetlen. Az airbrush technikával készült festményt feljegyzésként használja fontos pillanatok

gyermekkorból való megtestesítésére, azzal a céllal, hogy az emléktöredékekből összefüggő történetet állítson össze. Festői tekintetének és magának a látásnak az elemzésével realista kézjeggyel vállalja a fényképanyaggal mint előképpel való munkát, amely saját archívumából származik. Nézőpontjából bizonyos értelemben élete elhomályosult pillanatainak reinkarnációját hozza létre, amelyek nem mindig adnak világos cselekményt még önmaga számára sem, de nagyon fontosak neki.

Az állatvilág nézőpontjából a világ szemlélését a VŠVU + - XXI műtermének festőhallgatója, Nikola Šušovicová (1994) hozta létre. A körformátumú, szinte zárt diorámákká alakított sávok sorozata a galamb mindennapi, részleges pillantását képviseli a környező világra.

A munkák létrejöttét a városi madarak nézőpontjából vizsgált látás és környezetérzékelés részletes tanulmánya, valamint a Slovenské prírodovedné múzeum diorámáiból merített inspiráció előzte meg. Kísérletezéssel és az illuzórikusság analitikus eljárásával olyan festészetet ért el, amelynél szükséges a néző interakciója a művel.

A vásznak galériatérbe történő szokatlan installálásával arra kényszeríti a nézőt, hogy belépjen a rés által kijelölt szekcióba, amelyen keresztül a végső látvány és maga a festmény is megfigyelhető.

Martina Rötlingová (1987), az Akadémia umení v Banskej Bystrici prof. Stanislav Balko műtermének végzőse alkotásaiban megőrzi a festővászon klasszikus formátumát, a popkultúra különféle elemeit illusztráló gyűrött papír erőteljes realista jelenlétével.

A jelenkor szépségideálját ábrázoló női figurák megbontásának tendenciái hiperrealista kézjeggyel, monokróm olajfestményen jelennek meg. A női portré egyfajta „glitch alike” megjelenésének deformációjával, vagyis megformálásával kritikusan reflektál a mai posztdigitális korra.

A magazinoldalak rongálása az ő nézőpontjából a női test megbontott töredékeit jeleníti meg számunkra, amelyeket a mai média rendszerint rendszeresen glorifikál és retusál.

A deformáció technológiai eljárásainak apropriációjával, a szemlélés megváltoztatásával és az előképpel való munka vállalásával a festőnők a festészeten belüli térkezelés különböző stádiumait testesítik meg. Mindegyikük egyénileg dolgozza fel és alakítja át az előkép vagy maga a vászon formátumát, saját kézjegyüket alkalmazva, többnyire realista jelleggel. Együtt így a festészet médiumán belül saját nézőpontjukat kínálják, amivel világosan leírják a kiállítás koncepciójának olvasásához kulcsfontosságú szempontot.