Pavilón šeliem

A kiállítás megnyitója: 8. 12. 2023, 18:00
A kiállítás időtartama: 9. 12. 2023 - 13. 1. 2024
Kurátor: Alexandra Tamásová
DOT. Contemporary / Jurkovičova tepláreň, Bottová 1 / Bratislava

———

A fiatal festőnő, Tero Abaffy aktuális alkotásaiban új területek feltárására indul.
Úgy ismerjük, mint az ún. Pičurda alkotóját – egy alakét, amely a kortárs nő (elérhetetlen) ideáljának megtestesülése és kritikai kommentárja. A női megéléssel és identitással kapcsolatos témákat a művésznő nem hagyja el, hanem tartalmilag és formailag is kitágítja. Üzenete egyetemesebbé, képzőművészeti nyelve merészebbé és expresszívebbé válik.

Míg korábban a közösségi média és a reklám esztétikájával dolgozott, ma egyre inkább szabadabb kézjeggyel, szokatlan anyagokkal, a formák leegyszerűsítésével, az absztrakció felé kísérletezik. A lényeg megmarad – a hangsúly a szemeken, esetleg a jellegzetes mosolyon. Új gondolkodása túllép a keret határain, és a festmény körüli térbe terjeszkedik. A képek objektumokká, olykor installációkká alakulnak.

A formához hasonlóan a festőnő tematikus köre is tágul. A közösségi média problematikájától az érdeklődés súlypontját az álmok felé helyezi át, amelyek a tudattalan üzeneteiként és az éber élmények katalizátoraiként szolgálnak. Az álmokban önmagunkkal találkozunk, megérintjük árnyékainkat, de megtalálhatjuk ott saját, nem sejtett erőnket vagy a "spirit animal"-t is.

Ahogy korábbi munkáiban a kortárs nő lehetséges mivoltának különféle aspektusait vizsgálta, ma mintha azt kérdezné: e szerepek és törekvések közül melyek valóban autentikusak? Az információk és ingerek, a beültetett vágyak túlkínálatának korában élünk. Figyelmünket a képek szakadatlan áradata tartja fogva, miközben megfeledkezünk saját lényegünkről, alszunk.

Az éber anesztézia ebben az állapotában éjszakai álmaink paradox módon azzá a térré válhatnak, ahol mélyebb lényegünkkel találkozunk, ahol közelebb vagyunk az „ébredéshez”.

A belső erő és az autenticitás vadállatban, fenevadban ölt testet. A festőnő különféle formákban tapogatja ki, hogyan kapcsolódhat (képzőművészileg) ehhez az erőhöz. A képeken a női alakok játszanak a fenevadakkal, átölelik, szeretik őket, lovagolnak rajtuk. A következő fázisban átváltoznak beléjük, az emberi alak egybeolvad az állatival, és ez a vízió lehet vonzó, groteszk vagy akár ijesztő is.

A tudatos „én” és a sötét vadság viszonyának ambivalenciája a figuráció határán álló művekben fejeződik ki. Az állati bunda sötét háttérből előbukkanó foltjai, ahol semmi konkrét nem ismerhető fel. Fekete test vibráló sziluettje. A világ elveszíti körvonalait, az álmok a valósággal, az „én” az állattal keveredik. A csúcspontot a szürrealista „szőrös” kép-objektumok jelentik,

amelyek az állatiasság és a mesterségesség egyesülései, és éppoly csábítóak, mint amennyire kísértetiesek.

A Pavilón šeliem cím arra a tényre utal, hogy a vadság ugyan karnyújtásnyira lehet, de soha nincs hozzá teljes hozzáférésünk. Gyakran úgy tűnik, mintha üveg mögött volna, akár az állatok az állatkertben. Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy nem csupán elérhetetlen illúzió. Tero Abaffy azonban lehetővé teszi, hogy legalább bepillantsunk hozzá, és emlékeztet ősi, közös vágyunkra, hogy teljesen eggyé váljunk vele.

Elérhető művek