Láska

Művek katalógusa / Catalog of works

görgess le az angol nyelvhez

Robert Bielik
Láska
a kiállítás kurátora: Alexandra Tamásová
online megnyitó: 15. 4. 2021
*A kiállítást közpénzből a Fond na podporu umenia támogatta
———
Robert Bielik Láska című kiállítása a középgenerációhoz tartozó alkotó, egyik legsikeresebb és legmakacsabb festőnk aktuális alkotásait mutatja be. A divattrendektől függetlenül Bielik művészi pályája kezdete óta a festészetnek szenteli magát, amelyben ómesteri technikákat, (olykor) sokkoló motívumokat és transzcendentális témákat kapcsol össze.

Tavasz – a szerelem ideje. Az állatok párosodnak, a növényeket rovarok és a szél termékenyíti meg. A föld hosszú téli dermedéséből ébred; minden kitágul, megduzzad, felmelegszik. Robert Bielik e jelenségeket a rá jellemző, akaratlanul provokatív módon ragadja meg – fiatal állatok vagy virágzó almafák helyett felnőtt állatokat fest a párosodás aktusában (Láska sorozat).

A természetből vagy dokumentumfilmekből ismert jelenetet eközben ikonográfiai típussá emeli. Galambokat, teknősöket vagy békákat helyez a kompozíció középpontjába, a képet nemes textíliával és drámai megvilágítással egészíti ki. Olyan szemlélet ez, amelyhez ennél az alkotónál hozzászoktunk – Bielik mindig is „magas” motívumokat kapcsolt össze „alacsonyokkal”, a szentséget a hétköznapisággal, a visszataszítást a szépséggel.

Míg a párosodó állatok, a kislány a báránykával vagy a Jézuska az állatkákkal a Tatranská magistrálán képei a tavasz, a gyermekkor és az öröm optimista témáit ábrázolják, a kiállítás második részében egészen más hangulat fogad minket. Wittgenstein filozófus posztumusz portréi, a holt veréb, a téli erdő; csend, halál, és sok fehér.

A lángocskás táj, valamint a gótikus templomok elárasztott belső terei mintha olyan környezetet jelenítenének meg, amely csak megtévesztően emlékeztet a földi világra. Valójában egy másik dimenzióban vagyunk, ahol nem érvényes megszokott észlelésünk, sem a dolgok szokásos felosztása jóra és rosszra, szépre és csúnyára. A farkasok a juhokkal együtt száguldanak az erdőben; az öreg, sebesült holló éppoly szép, mint a bozontos nyuszi.

Ebben a térben már nem Eros uralkodik, akinek oly óriási hatalma van a földi világ felett. Itt egy másik dimenzióba lépünk, az ún. feltétel nélküli szeretet dimenziójába, amely inkább a spiritualitás, semmint a filozófia területe. Már nem vágyakozunk, és nem gyötrődünk, mert tudjuk, hogy mindannyian egyek vagyunk. Hogy nincs különbség élet és halál, én és te között.

———
Robert Bielik (*1963)
1978-82 között a Stredná škola umeleckého priemyslu v Bratislave hallgatója volt. 1987-93 között a Vysoká škola výtvarných umení v Bratislave hallgatója volt, prof. Rudolf Sikoránál. Önállóan állított ki Bratislavában (1995, 1998, 2001, 2002, 2005, 2006), Varšavában (2004).

A művek markáns kontrasztokkal tűnnek ki. Az idilli, misztikus tájat a civil világot jelképező drámai elemek törik meg. Egy metafizikai tájvízió tükröződései, ahol a valós az irreálissal keveredik; többnyire misztikus tájak, amelyek a „világ színháza” rejtélyes, olykor már-már abszurd történetei színteréül szolgálnak.

Robert Bielik
Láska
Kurátor: Alexandra Tamásová
online megnyitó: 15. 4. 2021
*A kiállítást közpénzből a Fond na podporu umenia támogatta

Robert Bielik Láska című kiállítása a középgeneráció alkotója, egyik legsikeresebb és legmakacsabb festőnk aktuális munkáit mutatja be. A divattrendektől függetlenül Bielik művészi pályája kezdete óta fest, ómesteri technikákat, (olykor) sokkoló motívumokat és transzcendentális témákat kapcsolva össze.

Tavasz – a szerelem ideje. Az állatok párosodnak, a növényeket rovarok és a szél termékenyíti meg. A föld hosszú téli dermedéséből ébred; minden kitágul, árad, felmelegszik. Robert Bielik e jelenségeket a rá jellemző, akaratlanul provokatív módon ragadja meg – fiatal vagy virágzó almafák helyett felnőtt állatokat fest a párosodás aktusában (Láska sorozat).

A természetből vagy dokumentumfilmekből ismert jelenet ikonográfiai típussá emelkedik. Galambokat, teknősöket vagy békákat helyez a kompozíció középpontjába, a képet ritka textíliák és drámai megvilágítás egészítik ki. Olyan megközelítés ez, amelyhez ennél az alkotónál hozzászoktunk – Bielik mindig is „magas” motívumokat kapcsolt össze „alacsony” motívumokkal, a szentséget a civilitással, a taszítást a szépséggel.

Míg a párosodó állatok, egy lány egy báránnyal vagy Jézus az állatokkal a Tatranská magistrálán képei a tavasz, a gyermekkor és az öröm optimista témáit ábrázolják, a kiállítás második részében egészen más hangulat fogad bennünket. Wittgenstein filozófus posztumusz portréi, a holt veréb, a téli erdő; csend, halál, és sok fehér.

A lángokkal teli táj, valamint a gótikus templomok elárasztott belső terei mintha olyan környezetet jelenítenének meg, amely csak megtévesztően hasonlít a földi világra. Valójában egy másik dimenzióban vagyunk, ahol megszokott észlelésünk nem működik, sem a dolgok szokásos felosztása jóra és rosszra, szépre és csúnyára. A farkasok a juhokkal együtt kóborolnak az erdőben; az öreg, sebesült holló éppoly szép, mint a bozontos nyuszi.

Eros, akinek oly óriási hatalma van a földi világ felett, már nem uralkodik ebben a térben. Itt egy másik dimenzióba lépünk, az úgynevezett feltétel nélküli szeretetbe, amely inkább a spiritualitás, mint a filozófia területe. Már nem aggódunk, mert tudjuk, hogy mindannyian egyek vagyunk. Hogy nincs különbség élet és halál, köztem és közted.