OD NATURA MORTA K VIVA NATURA !

Művek katalógusa / Catalog of works

Od Natura morta k Viva natura !
Kiállító művészek: Ester Sabik, Dušana Vrbovská, Kristína Záhorová
a kiállítás időtartama: 11. 6. - 11. 7. 2021
——

A DOT. galéria számára készült, Od Natura morta k Viva natura ! című kiállítási projektben három alkotót szeretnék bemutatni: Dušanu Vrbovskú, Kristínu Zahorovú és Ester Šabíkovu.

Ketten festők, egy fotográfus. Ketten az Akadémii umenia v Banskej Bystrici festészeti tanszékén végeztek, egy pedig a VŠVU v Bratislave fotográfia és új média tanszékén végzett. Mindhármukat a természettel való viszony témája köti össze, mély filozófiai értelemben, amelyben emberemlékezet óta az embernek is helye van. Az ember helyét a természetben törékeny fizikai burkán keresztül érzékelik, amely lényegénél fogva a természet világának része.

Dušana Vrbovská a természeti tárgyak bomlását nagyon hagyományos, ómesteri módon festi. Vásznai, amelyeken a festék rétegezésével igyekszik megragadni az időt, a 17. századi holland csendéletekre emlékeztethetnek, az élet törékenységéről és hiúságáról szóló hagyományos elmélkedésekre – Natura morta.
Festészete precíz, türelmes és érzékeny, mintha tagadná az időt, amelyet megállítani és egyszersmind megfesteni igyekszik.

Kristína Záhorová munkái olyan alkotói eljárás példái, amely már az első érintéstől fogva gondolkodik. Az az érintése! Ecsetjének érintése, a színes tusba merülés, amelyet maga készít a legkülönfélébb, olykor egészen példátlan természetes anyagok keverékéből, a régi mesterek törékeny japán tusfestészetének világára emlékeztet. A papírra készült nagyformátumú festmények címei sajátos költemények.

Ester Sabiknál a természet témájával való érintés alakulása a Metamorphosis of beauty ciklusban kezdődött. A virágok törékeny, pasztell kompozíciói, múlandó szépségük az analóg fotográfiákon a Back to Aminism ciklusba torkollott, amelyben Ester új technikával jelentkezik. Fény és fényérzékeny anyag segítségével – a fotográfia lényege a csaknem 150 évvel ezelőtti kezdetekből – megtestesíti a minket körülvevő soha nem látott, különös mikrovilágokat.

Ezt a három fiatal alkotót lenyűgöző odaadásukért választottam, amellyel a művészi munkához közelítenek. Munkáikon már most, művészi alkotásuk kezdetén érzékelhető a mély érzékenység és a személyes kapcsolat azzal, amiről és ahogyan műveikben beszélnek.
Képzőművészeti nyelvük, bár múltja nyomon követhető, a legteljesebb mértékben kortárs.

Jana Farmanová
——
Dušana Vrbovská

A festményciklus a valósághoz való viszony alapján formálódik, és elsősorban a környező világ megfigyelésének és vizsgálatának igényéből indul ki. Tematikusan a természetet érinti, annak ciklusait, változásait, a keletkezést és az elmúlást, a lét törékenységét és egyúttal erejét (nemcsak a természetét, hanem a magunkét is). Soha nem mondható, hogy valami élő vagy holt lenne, a születés, a halál és a rothadás végtelen körforgása ez, amelyet mindenütt magunk körül láthatunk.

A lomb lehull, szárad és elrothad, a fa elkorhad, ám mindebben egyúttal jelen vannak az élet csírái. Az évszakok váltakozását, amikor a tél után ismét eljön a tavasz, azoknak a folyamatoknak a metaforájaként értem, amelyeken mi magunk is keresztülmegyünk.

Meddig nő egy fa, és meddig él az ember? A természethez képest csak egy pillanatra vagyunk itt. A természet meghaladó voltát gyakran már pusztán a festői ábrázolás kísérleteiben is érzem. Nem technikai készségről van szó, sem a valóság hű utánzásának kérdéséről, inkább arról az érzésről, hogy valami messze meghaladja az emberi létet és törekvést. Csak érzékelhetem és érezhetem emberi létünk felől, és éppen a festés folyamatán keresztül próbálhatok közeledni hozzá. Célom, hogy festményeimmel figyelmet szenteljek annak, ami körülvesz minket, ami első pillantásra hétköznapinak tűnhet, és amit oly gyakran figyelmen kívül hagyunk. A figyelmet oda irányítani, ahol többnyire hiányzik.

A választott problematika festészeti kutatásával foglalkozom, a természeti motívumokat különféle változatokban rögzítem, egészben, részletben, a konkréttól az absztraktig. Ugyanilyen fontos számomra saját festészeti lehetőségeim és korlátaim vizsgálata és újraértékelése is. Különösen a realista ábrázolás alkalmazása, a festészeti szabadság mértékének keresése és a saját autentikus kifejezés közötti határ érdekel.

***

Kristína Záhorová - Herbár imaginácií (2020)

A herbárium a gyógynövényfajokról szóló információk és ismeretek rögzítésére hivatott. A Herbár imaginácií a tájban összegyűjtött érzeteket, gondolatokat és képzeteket őrzi. Ezek azonban bizonyos távolságnak vannak alávetve, amely ahhoz szükséges, hogy a megélt érzetek fölötti kontempláció révén rálátás jöjjön létre, majd a gondolatok a Herbár imaginácií-ba kerüljenek.

A hozzám közel álló természeti helyekhez gondolataimban folyton visszatérek, mint imaginatív tájakhoz; ezeket ragyogó színekkel teli végtelen mikrokozmoszként érzékelem. Az egyes festményekbe azokat a gondolataimat helyezem, amelyeket a természeti környezet legapróbb részletei is inspirálnak. A konkrét festmények címei a tusok készítéséhez használt természetes anyagokkal függnek össze: Pŕhľava a Avokádo, Vtáčí zob I., Fialka voňavá, Hyacint a Fialka.

Az ego fejlődése okolható azért, hogy a természet mindannyiunk belsejéből elveszett. Amikor még gyermekek vagyunk, környezetünket olyan optikán keresztül érzékeljük, amely a serdülés hatására idővel elvész. A gyermek vagy az elmebeteg őszinte megnyilvánulása a képzőművészeti kifejezést a folyamata, nem az eredménye alapján fogja fel. Ezt az őszinte és tiszta folyamatot igyekszem a festés során átélni, és így teret adni a lehető legspontánabb képzőművészeti kifejezésnek.
***

Ester Sabik

fokozatos visszatéréssel
közös világunk gyökereihez,
a személyesemen keresztül,
élő képek alkotásához jutottam,
képekhez, amelyeket a tapasztalat,
az idő,
a fény,
a szerves anyag
és az elemi gesztus formál

alkotásomon keresztül a világ lelkesültségének kérdését igyekszem feltenni, és egyúttal meg is válaszolni.

TOgrafia- az élő fotográfia koncepciója. Az analóg és a digitális, a festészet és a fotográfia, az absztrakt és a konkrét között áll.

A TOgrafia szerves matériával való közvetlen érintkezésből jön létre, fényérzékeny alapon, hosszabb időn át.
A természet és az ember együttműködve olyan lenyomatot hoz létre, amely több, mint a pillanat puszta fényérintése.
Több elem találkozásáról van szó egy konkrét időben és térben, amelyek kölcsönhatása mágikus (nemlineáris) képet hoz létre.

Munkám célja megtalálni a módját annak, hogyan ragadjam meg a viszony mélységét, amelyet a Természet iránt érzek. És azt is, amit érzékelek” és ahol teljesen azonosulok a természeti népekkel abban, hogy az ember egyenrangú az őt körülvevő sokféle világgal. Hogy a világ elrendezése nem azon rendszerek hierarchiáján áll, amelyeket az ember elnevezett és sorba rendezett, és amelyek piramisának csúcsára önmagát állította.

A természeti népek hisznek abban, hogy az istenség mindenütt jelen van, benne foglaltatik minden alkotórészben és elemben, amelyek a mi kozmoszunkat-világunkat-minket alkotják.
Ez a keletkezés és az elmúlás és az újabb keletkezés energiája, élő kör.

Ezt érzem, erről igyekszem beszélni, ezt próbáltam megragadni, és ezzel jutottam el a TOgrafiához, a penész benövésével alkotott fotográfiához.

---
Közpénzből támogatta a Fond na podporu umenia.