FAR FAR AWAY IS QUITE CLOSE

Margaréta Petržalová / Far far away is quite close
a kiállítás kurátora: Miroslava Urbanová
megnyitó: 3. 2. 2022
a kiállítás időtartama: 4. 2. - 28. 2. 2022
------
Az egyik első párhuzamos világ, amely elfoglalta hálószobáink zugait és képzeletünket, a mesék világa. Közismert nyitómondatai és (többnyire) boldog befejezései kéjgázzá váltak fantáziánk táján, amely a rémisztő szörnyeket, a szépséges hercegnőket és a vitéz lovagokat a maguk színeivel festi meg.

A mesék narratív sémái és hagyományos értékei gyakran váltak észrevétlen szocializációs iránytűvé, amely életünk más területeire is szublimálódott. Az egyik terület, amelyet a hírhedt happy end elnyelt, a romantikus, végzetes szerelem mítosza, amelyet mindmáig különféle popkulturális műfajok táplálnak. Olyan szerelemé, amelynél a legérdekesebb a tövisekkel teli, akadályokkal zsúfolt út, csúcspontja pedig valójában illúziója végét jelenti.

Margaréta Petržalová nemrég férjhez ment, megélte a maga mesebeli befejezését, amely egyúttal a meseműfajhoz való kötődésének kezdete is volt. Saját elemi energiájával és erélyével festi őket. A jeleneteket és alakjaikat leíróbb módon kezdte megjeleníteni, vagy egyszerűen csak szabadon vázolni. Pazarlóan ágaztatja szét őket fantasztikus ornamentumokban, részleteket ír a felületek és anyagok struktúrájába.

Minden az adott mesére van szabva, mégis valamiképpen mellétalál, tagadja azt. Margaréta nem érdeklődik egy konkrét irodalmi mű csúcsjelenetei iránt; alkotóként főként női alakokat választ. Az ő megfogalmazásában a hősnők még mindig elbűvölően szépek és látszólag tökéletesek, ugyanakkor szemérmetlenül magabiztosak.

Valóban saját történetük főszereplői-e azonban, amelyet a kezükben tartanak, vagy csupán az eredeti történetből kiragadott díszek? Margaréta festőként ugyanis tudatosan kacérkodik a giccsel, amely lehetővé teszi számára, hogy kifejezze nemcsak a téma iránti burjánzó és szemérmetlen vonzalmát, hanem a kidolgozott ruhák és a drága enteriőrök irántit is.

A hercegnők ruhái fennkölten légiesek, és ahelyett, hogy egy meghatározott korhoz és társadalmi réteghez kötnék az alakot, a festő sajátos hangulat közvetítésére való képességét tükrözik. Mézeskalács házikói extra fűszeresnek hatnak, és olyan méretűre nőnek, amely elnyeli az egész képfelületet.

Még a legklasszikusabb mesék is új ruhát kapnak manapság, amelyek felülvizsgálják egyes meggyökeresedett, sztereotip nézeteiket és narratíváikat. Továbbra is feltárják azonban azt az időtlen szükségletet, hogy olyan szereplők történeteit meséljük el, akikben a lehető legtöbb embernek esélye van magára ismerni. Milyen tulajdonságai lennének saját története hősnőjének vagy hősének?

(Miroslava Urbanová)
-----
Margaréta Petržalová (*1993)

A VŠVU festészet szakán végzett prof. Ivan Csudai vezetésével. Képein a történés középpontja mindig az ember. Szinte mindig élő modellel dolgozik, akivel a belénk sulykolt, általunk nem ismert tekintélyeket helyettesíti. Tanulmányai során Petržalová a generációját érintő témákkal foglalkozott, amelyben mind valós, mind virtuális formában mozog. Jelenleg önéletrajzi motívumokkal dolgozik. Ezek a képek közvetlenül a kiállításra készültek; a másfajta virágnő sztereotípiájáról alkotott felfogása elnyomja természetes agresszióját, amely inkább a férfiakra jellemző; a virágokban a nők eltűnnek, ugyanakkor éppen finomságukban rejlik az erejük.

Műkatalógus

Az első párhuzamos világok egyike, amelyek elfoglalták hálószobáink zugait és elménket, a mesék világa. Fantáziánk táján mindenki számára ismerős nyitómondatai és (többnyire) boldog befejezései olyanok, mint a kéjgáz: színt kölcsönöznek a rémisztő szörnyeknek, a bájos hercegnőknek és a bátor lovagoknak, mindegyiknek a maga árnyalatában. A mesék narratív sémái és hagyományos értékei gyakran válnak észrevétlenül a szocializáció iránytűjévé, amely

életünk más területeire szublimálódik. Az egyik terület, ahol a happy end hírhedten mindent maradéktalanul elnyelt, a romantikus, végzetes szerelem mítosza, amelyet mindmáig különféle popkulturális műfajok tartanak életben. Olyan szerelem, amelynek a tövisekkel teli, akadályokkal zsúfolt út a legérdekesebb, csúcspontja pedig valójában illúziója végét jelenti.

Nemrég Margaréta Petržalová férjhez ment. Megélte mesebeli befejezését, amely egyúttal a mesék műfajához való kötődésének kezdete is volt. Ő
saját elemi energiájával és lendületével festi őket.

Margaréta leíróbb módon kezdte megrajzolni a jeleneteket és alakjaikat, vagy egyszerűen csak szabadon vázolni őket. Pazarlóan ágaztatja szét őket fantasztikus ornamentumokban, részleteket írva a felületek és anyagok struktúrájába. Minden az adott mesére van szabva, mégis valamiképpen megváltoztatja és tagadja azt. Margaréta nem érdeklődik egy konkrét irodalmi mű csúcsjelenetei iránt; művészetében elsősorban női alakokat választ.

Ahogyan megjeleníti őket, a hősnő még mindig elbűvölően szép és látszólag tökéletes, ugyanakkor szemérmetlenül magabiztos. Valóban saját története főszereplője-e azonban, amelyet a saját kezében tart, vagy csupán az eredeti történetből kiragadott díszítőelem? Margaréta teljes tudatossággal kacérkodik a giccsel, amely lehetővé teszi, hogy kifejezze túláradó és merész vonzalmát nemcsak a téma, hanem a kidolgozott ruhák és

a luxusenteriőrök iránt is. A hercegnők ruhái fennkölten légiesek, és ahelyett, hogy az alakot meghatározott korhoz és társadalmi réteghez kötnék, a festő
sajátos hangulat közvetítésére való képességét tükrözik. Mézeskalács házikói extra fűszeresnek tűnnek, és olyan méretűre nőnek, amely elnyeli az egész képfelületet.

Még a legklasszikusabb mesék is új ruhát kapnak manapság, amelyek felülvizsgálják egyes meggyökeresedett, sztereotip nézeteiket és narratíváikat. Továbbra is feltárják azonban azt az időtlen szükségletet, hogy azoknak a szereplőknek a történeteit meséljük el, akikben a legtöbb embernek esélye van magára ismerni. Milyen tulajdonságai lennének saját története hősnőjének vagy hősének?

-----
Margaréta Petržalová (*1993)
Az Academy of Fine Arts and Design (VŠVU) festészet szakán végzett Prof. Ivan Csudai vezetésével. Képein a történés középpontjában mindig az ember áll. Szinte kizárólag élő modellel dolgozik, akivel a ránk erőltetett, általunk nem ismert tekintélyeket helyettesíti.

Tanulmányai során Petržalová a generációját érintő témákkal foglalkozott, amelyben mind valós, mind virtuális formában mozog. Jelenleg önéletrajzi motívumokkal dolgozik. Ezek a festmények közvetlenül a kiállításra készültek.

Egy másfajta virágnő sztereotípiájáról alkotott felfogása elnyomja természetes agresszióját, amely inkább a férfiakra jellemző; a virágokban a nők eltűnnek, ugyanakkor éppen finomságukban rejlik az erejük.