Anima

A kiállítás megnyitója: 16. 9. 2024, 18.00-kor
A kiállítás időtartama: 17. 9. – 20. 10. 2024
Kurátor: Jana Babušiaková
DOT. Contemporary / Jurkovičova tepláreň, Bottova 1 / Bratislava

Közforrásokból támogatták a Fond na podporu umenia és a Nadácia mesta Bratislavy.

Anima az antik filozófia szerint az emberi lélek része. A racionális rációval ellentétben a testhez kötődik, és éppen ez a testiségben való lehorgonyzottság az, ami az embert a többi élőlénnyel összeköti (a rokonság például az állat angol elnevezésében is megfigyelhető: animal). Magának a szónak az alapja azonban még régebbi. A protoindoeurópai nyelvből ered, amelyben a lélegzettel függ össze – ahogyan a szláv nyelvekben a lélegzet a lélekkel, azzal a fiziológiai, vitális folyamattal, amely minden élőlényre közös.

A szlovák vizuális művész Ľubomíra Chylová Sekerášová és a cseh művész Karolína Netolická Anima című kiállítása finoman érinti az emberi és a nem emberi világ határait. Az alkotókat nemcsak a generációs közelség köti össze, hanem a nagy formátumok iránti érdeklődés és az a rajzi készség is, amelyet ezeken megmutatnak.

A tematikai rokonság a természeti környezetet érinti, amely a természettel való kapcsolatunk, de attól való elszakadásunk pszichológiai vonatkozásairól szóló metaforikus gondolkodás kibontásának eszköze. Mindkét alkotó művészi programjában az ember sajátos helyzetét reflektálja, aki a természetből származik, mégis megkísérelt elkülönülni tőle.

A természet birodalmából való kiválásunk elválaszt minket a többi lénnytől, akiknek hangját nemcsak hogy már nem értjük, hanem alsóbbrendűnek, sőt nem létezőnek is tekintjük, és ez fajként magányba taszít bennünket. Akarva-akaratlanul azonban továbbra is a természethez kötődünk, és alá vagyunk vetve impulzusainak és törvényszerűségeinek – a halandóságot is beleértve. Az élet lélegzet – ha elveszítjük, eltűnünk, akárcsak bármely más élőlény.

E érzés ambivalenciája Karolína Netolická műveiben mutatkozik meg, aki a természeti tájakban a csendes párbeszéd lehetőségét keresi ember és természet között, miközben ember és állat itt nemritkán felcserélődik. Az állatok így a mesék és az ősi történetek alakjaihoz hasonló figurákká válnak, amelyekben az emberi és az állati világ szorosan összefüggött.

A vásznain megjelenő léggömbök ezekben a történetekben sokféle szerepet töltenek be: tükörként, könnyű, lebegtető tárgyként, idegen vagy mesterséges elemként jelennek meg; nem kevésbé érdekes azonban, hogy lélegzettel teliek lehetnek – mint egy kapszula, amely élő jelenlétünk mintáját tartalmazza.

Bár Sekerášová a történeti festészetben jártas, munkája határozottan naplószerű jellegű. Művei ezért nagyon gyakran a természetben álló alakokkal népesülnek be, amelynek karaktere erősen a szülőföld, az Orava-vidék képéből ered.

Érdeklődésének középpontjában saját megélésének és érzéseinek feltérképezése áll, amelyek többek között az erdő látogatásához és a leselkedő veszélyhez kötődnek, amelyet az ember akkor él át, amikor kilép az általa teremtett biztonságos civilizációból. Itt zsákmánnyá válhat, és intenzíven tudatosul benne, hogy a tápláléklánc részévé lehet. Saját halandósága így elszakíthatatlan kötelék a természettel, és a többi állattal közös sors.

A lények és a dolgok enyészete és elmúlása elválaszthatatlan része az életciklusoknak, amelyekből az ember nem léphet ki.

Jana Babušiaková

Ľubomíra Chylová Sekerášová (*1994) az Ateliér +-XXI-ben tevékenykedett, először Daniel Fishernél, később Rastislav Podhorský és Martin Špirec pedagóguspáros akadémiai vezetése alatt a VŠVU-n, Bratislavában. Az alkotó már tanulmányai során feltűnően kitűnt, és hamar a feltörekvő erős festőnemzedék soraiba került.

Munkásságának koherenciája eddigi művészi termése érdeklődési/kutatási tárgyai módszeres, céltudatos megfigyelését jelzi, és további minőségi képzőművészeti fejlődésének záloga. Gyakran reflektál az érzelmi megélésre, valamint saját belső világának reflexiójára. Tudattalanul merít a kollektív vizuális emlékezetből, amelyben rituális cselekvésekre vagy vallási attribútumokra való utalások találhatók.

Az átlagos néző így nála a festmény színezete vagy struktúrája mellett a természetfelettivel, illetve a spiritualitással társított ikonográfiát is megtalálja. Sekerášová műveiben gyakran kapnak helyet kígyók, farkasok és más állatok, amelyeket gonosz erőkkel szoktak összefüggésbe hozni, ő azonban megtisztítja őket ettől a negatív optikától.

Karolína Netolická (*1993) 2016 - 2022 között az Akadémia výtvarných umení v Prahe hallgatója volt, Jiří Petrbok rajzműtermében. Az alkotó már akkor a műterem markáns tehetségei közé tartozott, erőssége a száraz pasztellal vászonra készített rajz. Nagy formátumú rajzaiban az ember és a természet viszonyának kérdésére összpontosít, amelyet leggyakrabban az emberi vagy az állati testen keresztül reflektál.

Karolína rendkívüli képességgel bír a képzőművészeti gondolkodásra és az egyéni érzések gazdag, fantáziadús metaforákkal való kifejezésére. Az emberi lényeket örökösen tapogatózó vakokként mutatja, akik nomád módon vándorolnak helyről helyre. Idegenekké válnak, akik saját környezetükben az elidegenedés és a magány egzisztenciális érzéseit élik át.

Művek katalógusa