Veci Nevídané

KRISTÍNA MÉSÁROŠ: VECI NEVÍDANÉ
A kiállítás kurátora: Mgr. Zuzana Danková
A kiállítás időtartama: 17.1. - 24.2.2019

DOT. Contemporary Art Gallery
Lazaretská 13, Bratislava

A „Veci Nevídané” című kiállítás spontán született, abból a szükségből, hogy az alkotó november elején felvázolt történetét végigmondja.

Képeiden folyton újabb és újabb történetek elbeszéléséhez térsz vissza, saját jelrendszered közvetítésével. E „tárgyak” közül melyek váltak már elválaszthatatlan részeddé, afféle aláírásoddá?

Intuitívan, már évek óta térek vissza az alkotásban afféle hőseimhez. Alakokhoz, történésekhez, cselekvésekhez, amelyek „velem cipelődnek”, és elkísérnek az életen át. Legyenek azok vadászok, gyűjtögetők, hősök, fényhordozók, mágusok, vagy a táj, amely állandó részem. Amikor kimerítem hőseimet, a táj ismét visszavisz a cselekménybe. Pontosan azt találom meg, amit látnom vagy átélnem kell. A festés folyamata számomra valóban élmény.

Legutóbbi, nálunk a DOT.-ban rendezett kiállításodon a „gémek” témáját nyitottad meg. Számodra még mindig aktuális ez a téma? Mitől van, hogy műveid ilyen gyakran érintik a víz témáját?

Nagyon szeretek egy bizonyos jelformával dolgozni, amilyen például a gém vagy a fehér madarak, amelyek világos üzenetet adnak a képnek. A törékenységről, a sebezhetőségről, a nő, a gyermek vagy az élet védelmének szükségéről vallanak. Számomra ez a szimbolika képes terelni és a témában tartani. Akkor az egész értelmet nyer, és a képek egyfajta szükségletből születnek.

Igen, a víz gyakran része volt az alkotásaimnak, de már földelödöm... Szép pillanat volt számomra a tükröződés és a kettős világ valósága. A vízfelszín mindent elbír, olyan, mint a tükör, a felszín alatt pedig egy egészen más világ van. Szép elképzelés, és a vizet elemként is szeretem. Lenyűgöző, vad, és ugyanakkor nyugodt.

Képeid jelentések és utalások sokaságát rejtik, így első pillantásra nem világos, milyen kapcsolat van közöttük. Van olyan cselekményszál vagy tartalmi vonal, amely összeköti ezeket a képeket?

Nem az a lényeg, hogy a kép azonnal értelmet nyerjen. Néha elég az az érzelem, amelyet a néző kiérez a képből, vagy amely a saját életéből idéz fel valamit. Nálam például a mozaik teljesen véletlenül született. A gyerekkori házam inspirált – emlékek a faluról, ahol felnőttem –, a sarokban állt, az erdő mellett. Régi emlék, és a ház egyáltalán nem változott. Az idő, amely azáltal marad állandó, hogy változik.

A mozaik azokra a helyzetekre válaszolt, amelyeket éppen átéltem... támpont volt és bizonyosság, amelyet a saját világommá formálhattam. Nagyon szeretem a lehetőségeket, amelyeket a festészet kínál, nagy szerencse, hogy megvan nekem.

Kristína Mésároš (*1981)

grafikát végzett Vojtěch Kolenčík műtermében, a VŠVU-n Bratislavában. A kortárs fiatal festők markáns vonulatához tartozik, akiknek alkotása erős, független, autentikus kifejezéssel bontakozik ki. Kristína képzett grafikusként maga találta meg az utat a festészethez. Inspirációját távoli országok egzotikus helyei, történelmi fotográfiák, illetve a mindennapi élet banalitásait rögzítő fényképek jelentik.

A kiállítást a Fond na podporu umenia támogatta.

Facebook-esemény