Winner takes all

Julius Reichel - Winner takes all. Nightflyer. The wind is blowing. Winner. Runner. Flex. Bratislava explorer. Cash.
a kiállítás kurátora: Janka Babušiaková
megnyitó: 14. 10. 2021
a kiállítás időtartama: 15. 10. - 14. 11. 2021
———
A rendezvények és a galéria az oltott, tesztelt vagy gyógyult belépési rend szerint működik.

Julius Reichel művészi megközelítéseinek spektruma gazdag, összefüggő és bizonyos mértékig szövevényes is, akárcsak a művészethez vezető útja. Kezdetei a graffiti színteréhez kötődnek, amely afféle határterület a művészet és az adrenalinnal teli akció között.

A fehér galériakocka zárt és meghatározatlan terét nem tartotta fontosnak, korai műveit és művészi intervencióit természetesen bárhol létrehozta és elhelyezte. Ez a „tiszteletlenség” azután is megmaradt, hogy alkotásával belépett egy ilyen térbe – vágyik rá, hogy átalakítsa és megtöltse őket, helyzetet teremtsen.

A dot galéria tágas termét ezért afféle rögtönzött folyosókkal (vagy akadályokkal?) osztja fel, amelyek szinte láthatatlanok, mégis korlátoznak. Szabályozzák a látogató mozgását a térben, és csak annyira engedik a művek közelébe, amennyire alkotójuk kijelölte. Vonalat képeznek, amely folyamatosan beavatkozik a néző látóterébe, nem akadályozzák a kilátást, és nem is egészítik ki, egyszerűen csak ott vannak, és nem lehet megszabadulni tőlük.

Ez a kissé frusztráló játék némileg az információk szüntelen inváziójára emlékeztet mentális terünkbe, online vagy offline, reklámok, értesítések, hangok, felugró ablakok, billboardok formájában. Figyelmünk annyi áramlatra töredezik, hogy gyakorlatilag lehetetlen egyetlen összefüggő képet követni.

Pontosan ez tükröződik Julius Reichel festményein is. Az információkat mennyiségi, nem minőségi síkon fogja fel. Nem rendezi őket tartalmuk szerint, és nem határozza meg, melyek helyesek és melyek nem, nem igyekszik enyhíteni áramlásukat a minimalista adatdetox trendjeinek szellemében.

Éppen ellenkezőleg, elmerül bennük, és a túltelítettséget különféle jelek, trendi kifejezések, valamint popkulturális, digitális vagy híradói impulzusok szövevényébe vetíti. Eredetileg nem sok közük volt egymáshoz, kombinációjukból azonban új, komplex információ születik, amely sokféleségében más szinten ér el bennünket. Ezért is jelenik meg festményein gyakran a fej, az elme elárasztására vagy túlterhelésére utalva.

Sok tekintetben így az információk hierarchiájának hiányára, valamint gondolkodásunkra gyakorolt hatásra mutat rá.

Képei laposságukkal és linearitásukkal grafikai munkákra hasonlítanak, a tartalmi lerakódások rétegzésével azonban strukturált felületet nyernek. Ebben a struktúrában valamiféle ritmus figyelhető meg, amely egészen természetesen sík és domború felületek, háttér és jelek váltakozásává válik, akár az egyesek és a nullák a bináris rendszerben.

Nagyon hasonló módon nyúl az újrahasznosított textilhez is, amelyet csíkokra vág, és fonással vagy ráncolással rétegez, struktúrák és újonnan módosított tartalmak tömbjeit hozva létre. Semmit nem dolgoz el és nem esztétizál, ezért a ruházat részei azonosíthatók, és közöttük a címkék maradványai, valamint a tömegesen gyártott textil más hétköznapi elemei is láthatók.

Az eredetnek ez a felvállalása, a hulladék vagy a ballaszt felhasználása, amelyben szépítés nélkül sajátos poétikát talál, a kiállítás címében is tükröződik – szinte kis irodalmi formában, banális kifejezésekből és frázisokból, amelyek a néző esetleges kezdeti zavarodottsága ellenére valóban felkészítik arra, amivel a kiállításon találkozik.

Jana Babušiaková

——
Ahogy magamat látom. Teljesen világosan, Romeo is vagyok, meg Julie is. Fény sötétség. És hasonló dumák. Szülinapomat megültem, már 40. Szóval öreg vagyok. Minden perccel öregebb. Minden másodperccel öregebb. Öregedés. Öregszem. Öregedtek. 81-ben születtem, 20. század. A cseh határvidéken. A határvidék a mai napig inspirál. Periféria és határvidék. Evropa a határvidék perifériáján. E 55 és a 90-es évek. A Naprendszer perifériája. Csoda. Festek.

Objektumokat csinálok. Téri installációk. Intervenció. Insolvencia. Performance. Szituációk. Strukturált Akármi. Szabadalmam van rá. Soha, semmi és ugyanakkor minden. Munkamániás. Miért, ki mikor. Képeket festeni az életem 28. évében kezdtem. Előtte bármire festettem. Akármit, bárhol és bármikor. De ezt is az életem 21. éve körül kezdtem. Miért, nem tudom. Talán lassabb időben élek. Vagy nálunk a dolgok tovább tartanak.

Aki tudja, mondja meg. Hm hm hm hmmm. Vissza a valóságba. Engem eddig teljesen felzabált. Hogyan festeni. Hogyan megfesteni. Csoda 2. Még mindig szórakoztat. Ha már nem fog, nyugdíjba megyek. Cash. Egyelőre még nem öntöttem ki magam teljesen. Historiográfia. Graffiti.

Évek, mint évek, profi gyümölcsszedőként éltem. Anglie, Itálie. Akármi. 28 évesen az Akademie výtvarných umění v Praze hallgatója lettem. A továbbiakban AVU. Milan Knížák műtermébe. Mindazonáltal egy év után kirúgott. Autizmus és tehetséghiány miatt. Aztán egy ideig lődörögtem, festettem akármit, gyűjtöttem akármit. Azután a Vysoká škola uměleckoprůmyslová hallgatója lettem. A továbbiakban UMPRUM.

Jirka David műtermébe, 29 évesen. És ott minden erőmet megfeszítve végeztem. Pokoli kínok. Végeztem. Csoda 3. Parittyalövés. Klasszikusan nem találtam el. Polohotova' cesta. Megmentett legelő. A nagy szél kezdete. Utca az árnyékban. Emlék. 2 művészeti csoportosulást alapítottam. Mégpedig: Duck rabit industry, Black hole generation.

Egyik sem működött, és aztán nem élte túl. Talán túl kevéssé voltunk ambiciózusan túljátszva. Jelenleg leginkább festőnek látom magam, vasárnapi pábitelnek, a világ, a lehetőségek és az alkalmak stopposának, amelyeket a függő kép világa kínál. 2021. év. Jelenleg a stilizált figurativitásra összpontosítok. Amely lényegében az olvasztótégelyben egyszerű mémkonstrukcióvá épül át.

Ugyanúgy inspirálják az egyiptomi hieroglifák, mint a maja írás, a Mars és a Titanic lemerülése. B52-fascináció. És képzetek arról, hogyan nézhetnek ki a holtak lelkei. Hogyan néz ki a Béke. Az egész átfestve. Vágy a csodás iránt. Csoda. Hisznek a csodákban. A csoda a sarkunkban van, kiegyensúlyozott késsel. A festészet a hit és a gyönyör gubanca. A festészet tiszta borzalom. A festészet nem létezik. Domb. Alkalom. Szuggesztív regresszió.

Vágy a csodás iránt 2. Üres szék. Konokság. Fikció. Fiktív strikció. Saját képzetek a történetről. Szimbolizmus. Barackvirág. Elég különös az, amit láttam. Egy pillanatra feltárt fátyol. Menekülök. Igazi borzalom. Titok. Erőszakkal kinyitott szemek. Imagináció. Az összegubancolt fonal véletlene. Forrás. Az ismeretlen karnyújtásnyira. Világegyetem. Hang. A céltalan lődörgés nyugalma. Mágnes. Nem látok okot. Rab vagyok. Dermedt levegő.

Egészségtelen szag, tiszta öröm.
A festészet melodramatikus alkotórészem. Vágyam a kaland iránt. Semmi kevesebb. Semmi több. Félelem a kudarctól. Félelem az ismeretlentől. Félelem önmagamtól. Félelem az öregedéstől. Félelem az emberségtől. Félelem. Festészet. Munkás. Redők az úton. Elhagyott ház.

Julius Reichel

Művek katalógusa