Naivná idem na triatlon

Megnyitó: 22. 5. 2025, 18.00
A kiállítás időtartama: 23. 5. – 21. 6. 2025
Kurátor: Nina Gažovičová
DOT. Contemporary / Jurkovičova tepláreň, Bottova 1 / Bratislava

Kiskorom óta ugyanazt forgatom, ciklusokban, egyre tudatosabban, és lényegében egyre vidámabban és aktívabban.
....hogy semmi sem zavar, naiv énemet lekaszálhatják/kivághatják, a gyökereket ez nem érinti. Újra kinövök. És csak így lehet nőni
teljes erőből, bizalommal és biztonságban. Néha azt hittem, hogy az elutasítás megöl, de mégsem.

Jarmila Sabová Džuppová munkássága – nincs értelme más kiegészítő jelzővel meghatározni – élő organizmus: folyton fejlődő, önmagában és önmagából növekvő vizuális-narratív rendszer, amely mindenekelőtt egy női történet lenyűgöző dokumentuma.

A mindennapi életmegküzdésen túl a szerelem utáni égető vágyról szól, annak szüntelen kereséséről, és a hitről, hogy létezik valaki más, aki „tökéletesen” kiegészítené, egésszé tenné elégedetlen, tapogatózó énjünket. Újra és újra, nyíltan beszél „a” másik személy jelenlétének szükségességéről az életünkben (Anima, Animus). Az aktuális művek felszínére azonban a szexualitás is átszivárog.

A művésznő futása és hidegedzése saját testisége határainak drasztikus támadásaként mutatkozik meg, amelyen át talán út vezet a pillanatnyi (lelki) megnyugváshoz vagy kielégüléshez. A keresztény ikonográfia és az ezoterika világa (tarot, horoszkópok, numerológia, pogány vagy indián mítoszok...) látszólagos, egymást kizáró ellentéte jellemző Sabová gondolkodására. A szimbólumokkal ösztönösen bánik, előítélet nélkül szintetizálja őket (valójában a művészettörténethez hasonlóan) – saját nyelvet teremt, az egyes rendszerek töredékeire építve. És

ezért a jó és a rossz erőkről, nemcsak a körülöttünk lévőkről, hanem főként a belső, a saját erőinkről, megértéssel és értékítélet nélkül tud beszélni. A művésznő a művein keresztül – egyenesen a szemünk előtt – felnő, öregszik? – növekszik... Bár nemegyszer mellőzöttnek vagy láthatatlannak érzi magát, éppen ez a helyzet teszi lehetővé, hogy szabadon kibontakoztassa saját rendkívüli, sajátos poétikáját, amelyen keresztül mindannyiunknak, de hiszem, hogy önmagának is mély emberi megértést ad.

Mert Andrejko edzője az edzésen kitartóan kérdezi, miféle művészet ez, melyik fiókban vagyok eltéve, hát
elgondolkodtam, hogy minden szempontból biztosan nagyon naiv.... De a naivban van nyilván a legnagyobb
erő, amelynek bizalommal átadhatjuk magunkat, egyszerűen növekedés ...nőni... a növények is bizalommal és teljes erőből nőnek, és egyáltalán nem
töprengenek azon, hogy egyszer valaki lekaszálja/kivágja őket. Ha ezzel számolnának, határozatlanul nőnének....olyan furcsán. Ők nőnek
teljes erőből és bizalommal. És ha olyan közegben vannak, amely tiszteli, támogatja és csodálja őket, hagyja őket nőni, képesek arra is,
hogy megmutassák az erejüket. És így van ez minden lénnyel

A testi és sportkihívások (triatlon), amelyeket a művésznő tudatosan vállal, fájdalmas emlékeztetői a test és a lélek közötti egyensúly keresésének, vagy inkább a folyton jelen lévő vágynak, amely a középkorú nő (anya) életéről szóló társadalmi előítéletekkel áll szemben. Az aktuális képek mintha a szentek életéből hoznának új történeteket (illetve inkább egy konkrét női szentéből), a saját szenvedés új attribútumaival.

Džuppová élete festményein és rajzain követendő példaként tárul elénk – természetesen nem vallási értelemben. Inkább a saját átélésbe való mindennapi elmerülés ritka képességében.

Állandó akarata, hogy a fizikai és a mentális impulzusok minden milliméterét vizsgálja, a körülötte lévő világnak szentelt szüntelen szeretetteljes figyelem, legfőképpen pedig a bátorság, hogy ne féljen megszentelni az élet legbanálisabb pillanatait, az igazi üzenet, amely élő jelenlétével nem szűnik meg meghatni bennünket.

És bonyolultabb, de egészen egyszerű, mint mindig...
Hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie...

Eladó művek