Môj milý koniec sveta

Kedves Világvége,

e búcsúlevél bevezetőjeként a legszívélyesebben üdvözlünk Téged a Mars felé tartó űrhajó fedélzetéről. Túlnépesedés, társadalmi marazmus, gazdasági hanyatlás, ideológiai dezorientáció, politikai radikalizálódás és a Föld környezetének teljes pusztulása az apokalipszis kétségtelen előjelei.

Ezért néhány további vakmerővel csatlakoztunk a B terv: Küldetés a Marsra nevű programhoz, amelynek célja a Vörös Bolygó kolonizációja. Festői, végtelen pusztaságai távolról úgy hatnak, mintha meg lennének festve.

A pozitív radioaktív sugárzással átitatott, puhácska bíborport felkavaró kozmikus szél a lágy gravitációs hullámok pamacsainak szimfóniájában a magasba emeli a felkelő Nap perzselő sugárkáit, amelyek a háború istenének, a hűsítő Hold lenyugvásában szikrázó bolygója köves felszínéről verődnek vissza. Bizonyám, mindenkinek van ott elég hely!

Minden, még a legkisebb és legjelentéktelenebb egzisztencia is talál ott teret a maga egzisztenciájára. Golfozók, apácák, kutyusosok, tiltakozó tömegek, jógatanárnők, notórius turisták, szobanövény-nemesítők… Mindegyikünk folytathatja ott az életét a maga kedvenc, kedves, kis társadalmi buborékjában. Valljuk be – hiszen senki sem akar ezekből a buborékokból kilépni.

Komfortosak, biztonságosak, megoszthatjuk bennük örömeinket és gondjainkat. Kellemesen eltompulva közös magányunkban. A Marson csodás a csend, a nyugalom, semmi hajsza és stressz. Nincsenek dugók, deadline-ok, felszólítások, rendezetlen számlák. Ott minden gyönyörűségesen színes és aranyosan kiszikkadt. Afféle emberarcú disztópia. Bársonyos apokalipszis. Végtére is, miért ne lehetne a világvége optimista? Mi azok vagyunk.

Mi már alig várjuk! Irány a Mars! Megpróbáljuk az űrön át! Mindegy, mi volt tegnap, a fényesebb holnapok már türelmetlenül várnak ránk...

Hát akkor adié és viszontnemlátásra!

Soha a Tieid,

Ivana & Omar

P. S.: Állítólag az időjárás is szebb a Marson, mint a Földön, és ott biztosan jobban is főznek!

Facebook