Let It Grow

Megnyitó: 25. 6. 2025, 18.00-kor
A kiállítás időtartama: 26. 6. – 8. 9. 2025
Kurátor: Silvia L. Čúzyová
DOT. Contemporary / Jurkovičova tepláreň, Bottova 1 / Bratislava

Ivana Mojšová festőnő a „Let it grow” című legújabb bratislavai kiállításán egyéni művészeti kutatásának folytatását mutatja be, amely a nemi és ábrázolási sztereotípiák problematikájára összpontosít, mégpedig egyrészt a formális síkon, ahol a hagyományos ábrázoló festészet polaritásaival, a történeti festészet elemeivel kísérletezik, szemben a festői kép kifejezetten kortárs, autonóm felépítésével, amely az absztrakcióba nyúlik át.

Festői motívumain belül is Mojšová folyamatosan megkérdőjelezi a sztereotípiákat és az archetípusokat, látensen nyugtalanító, nem/realista helyzeteket épít. Munkája a női identitást, a testet, a szexualitást, a hitet és a kulturális szimbólumokat az egyéni tapasztalaton túlmutató módon tematizálja.

A kiállítás „Let it grow” címe e kollekció fő képének, a „Let it burn” címnek az idiómája, és szimbolikus síkon a pusztítástól a teremtés felé vezető fordulatra/szertartásra utalhat. Az alkotó szavaival: „A cél mintegy átírni a kifejezés jelentését a grow szóval, hogy a probléma »túlnő« rajtunk, és mi csak tétlenül szemlélődünk, vagy hogy maga a növekedés, illetve az elégetés aktusa a jövőben új kihívásokat hozhat.”

Mojšová alkotásában többszörösen kódol, és szembeállítja egymással a hagyományost és a kortársat, a realistát és a képzeletbelit, a rutinszerűt és az egyénen túlit. Témáiban – amelyek kívülről, a használt realista ábrázolás miatt látszólag könnyen olvashatók, belül azonban összetettek és összefonódottak – vizuálisan a női szépség jelenségéről is gondolkodik.

A szépség az ő megfogalmazásában hideg, látható érzelmek nélküli; a képek tele vannak szimbolikával, a férfi-női világra és az emberi kapcsolatok alkímiájára tett utalásokkal. Alkotása egyelőre szilárdan a klasszikus képi narratíva terepén horgonyoz. Ennek hordozója a főalak – gyakran meztelen női figura vagy alakok csoportja –, akik ismert, jelentésében csak kissé kibillentett környezetben időznek és cselekszenek.

A posztdigitális poétika jegyeit csupán valahol a kép kollázsszerű felépítésében kereshetnénk. A festőnő olyan ábrázolásmódot választ, amely bizonytalan feszültségben tartja a női test deobjektifikációjának kérdését is. Sok kortárs festőnő reagál arra a történeti hagyományra, amelyben a női test a férfitekintet (male gaze) tárgya volt.

Céljuk, hogy átfogalmazzák ezt az optikát, és új, szubjektív vagy kritikai nézőpontot kínáljanak a testiség társadalmilag idealizált normájára és formájára – ahol a „tökéletes testeket” a diverzitástól függetlenül normaként állítják be. A női test komplex, többrétegű és politikai. Már nem csupán a vágy vászna, hanem a megszólalás eszköze, személyes történet, trauma vagy tapasztalat hordozója.

A kortárs festészet nemcsak a nőiség új képeit kínálja nekünk, hanem új módokat is arra, hogyan gondolkodjunk a testről és az identitásról.

Ivana Mojšová festői munkásságával összefüggésben az is releváns, hogy számot vessünk a nemzetközi festészet (és általában a vizuális kultúra) új mitológia formái felé való aktuális hajlásával. Az új mitológia a művészetben az a mód, ahogyan a kortárs művészek a világ összetettségére és áttekinthetetlenségére reagálnak. Ismert narratív mintákat és szimbólumokat használnak, de a jelen kulturális, ökológiai és technológiai kihívásai szerint aktualizálják azokat.

Ez a tendencia egyúttal a transzcendencia, az értelem és a spiritualitás iránti vágyat is mutatja a posztszekuláris korban. A műalkotások szabadon újraértelmezik az archetípusokat, és ismert mitológiai alakokkal, szimbólumokkal vagy struktúrákkal dolgoznak, amelyeket azonban új összefüggésekbe – például digitális, transzhumanista vagy ökológiai – helyeznek.

A technológiák, a mesterséges intelligencia, az internet, a közösségi hálók és a klímaválság dominanciájára tekintettel új alakok és történetek jönnek létre. Ivana Mojšová a saját mitológiai mátrixát kínálja, amelybe saját képeinket, kérdéseinket és fájdalmainkat helyezhetjük. A test és a szimbólum közötti térben így rituálé jön létre, amelyben mindannyian szereplők vagyunk – anélkül, hogy biztosak lennénk abban, ki a vadász és ki a zsákmány.

Eladó művek