Hovoriace prsty stromov

Helen Toth - Hovoriace prsty stromov

Megnyitja: Juliana Mrvová
Cím: DOT. Contemporary Art Gallery, Lazaretská 13, Bratislava, 81108
Időtartam: 15.8. – 10.9. 2017

--

Helena Tóthová : Hovoriace prsty stromov, a Dot galériában

Helena Tóthová Hovoriace prsty stromov című kiállítása második önálló bemutatása ebben a térben. Mintegy egy év alatt a művész alkotása személyesebb vallomás, valamint a világban elfoglalt helyének elemzése felé mozdult. Emellett Helena erdők, fák és ágak rajzsorozatát dolgozta ki, amelyből új festői munkássága is kibontakozott. Formailag a kiállításon az installáció médiuma is megjelent – az összegyűjtött erdei talajból és hegyi patakok vizéből álló, egyfajta kuriózumkabinet formájában.

Témaköre a kert elkerített teréből a határtalan erdőbe, a fizikai és a festői mozgás szabadabb terébe helyeződött át. A kiállítás címe arra utal, hogy az erdő Helena számára mind az alkotásban, mind az életben alapvető menedékké válik. Az élő erdő ágai révén szól a művészhez; ezeket Helena összegyűjti, majd írásvetítő segítségével kompozíció létrehozására használja.

Helena belép az erdőbe, és érzéseit fotóval, rajzzal, végül festménnyel rögzíti. Az erdőből azonban annak anyagi alkotóelemeit is magával viszi – a földet, a mohát, a gallyakat és a nagy ágakat. Az ágakból később a műteremben képeket állít össze, az erdő földjét és vizét pedig a galériában a természet egy darabjaként kínálja, „amelyet hazavittünk”. Az otthon és a menedék fogalma itt kulcsfontosságú – az erdő, amelyet Helena hazavisz, egyszerre menedéke és otthona.

Az ágak szövevénye búvóhelyet idéz, a levegőben függő ágak pedig az emberi jelenlétről beszélnek az erdőben. Nem valós erdő ez, és nem is a lefényképezett erdő valóságának átfestéséből születik. A művész képzeletében jön létre, abban a vágyában, hogy közel kerüljön hozzá, kommunikáljon vele, és megérintse az erdő élő kezeit.

Ebben a vágyban bizonyosan van valami valószerűtlen, sőt inkább szürreális, hasonlóan a szinte láthatatlan zsinórokon vízszintesen függő ágak képeihez. Ám a megálmodott erdő, amely menedéket nyújtott a világ túlzott súlya elől, szintén nem valós kiút abból az egzisztenciális helyzetből, amelyet a művész átél.

Bár az ilyen festésnek részben terápiás szerepet tulajdoníthatunk, a világról szóló vallomás marad, amely képes kommunikálni velünk.

Lényege és „gyökerei”, vagy inkább ágai még sürgetőbben tárulnak fel a művész nyugtalanító rajzaiban. Helena egyszerű motívummal és ugyanazon téma ismétlésével kísérletezik, variálásában azonban bizonyos konokság van. Annyi fát kell megfestenem, míg el nem érek valamiféle tökéletességet. Nem engedi meg magának azt a lehetőséget, hogy a téma könnyen kimerüljön.

A vízszintesen felfüggesztett ág ismétlődő motívumáról maga a művész mondja, hogy „felakasztotta a bizonytalanságait”. Festői, csakúgy mint életbeli kételyeit az erdőbe viszi, ahonnan már tiszta talajt hoz a további képekhez. A befőttesüvegek installációjában, a konzervált „szépséggel” vagy erdejének más attribútumával Helena inkább tudományosan közelít hozzá, a rajzokban analitikusan, az olajvásznakon pedig érzelmileg és szubjektíven.

A kiállítás egésze így az erdő mélységeibe, valamint magának a művésznek a gondolkodásába és vágyaiba való szondaként hat.

Juliana Mrvová szövege

* A kiállítást a Fond na podporu umenia támogatta