Hovoriace prsty stromov - 15.8. - 24.9. 2017

Helen Toth - Hovoriace prsty stromov

A kiállítást megnyitja: Juliana Mrvová

Cím: DOT. Contemporary Art Gallery, Lazaretská 13, Bratislava, 81108

Időtartam: 15.8. – 24.9. 2017

--

Helena Tóthová Hovoriace prsty stromov című kiállítása a második önálló bemutatkozása ebben a térben. Körülbelül egy év alatt a művész alkotása személyesebb vallomás, valamint a világban elfoglalt helyének elemzése felé mozdult. Emellett Helena kibontotta az erdők, fák és ágak rajzsorozatát, amelyből új festészete is kibontakozott. Formailag a kiállításon az installáció médiuma is megjelent – egyfajta kuriózumkabinet formájában, összegyűjtött erdei földből és hegyi patakok vizéből.

Tematikai köre a kert elkerített teréből a határtalan erdőbe, a fizikai és a festői mozgás szabadabb terébe helyeződött át. A kiállítás címe arra utal, hogy az erdő Helena számára alapvető menedékké válik mind az alkotásban, mind az életben. Az élő erdő ágai által szól a művészhez; Helena összegyűjti őket, majd írásvetítő segítségével kompozíciót készít belőlük.

Helena belép az erdőbe, és érzéseit fényképpel, rajzzal, végül festménnyel rögzíti. Az erdőből azonban annak anyagi alkotórészeit is magával viszi – földet, mohát, gallyakat és nagy ágakat. Az ágakból később a műteremben képeket állít össze, az erdő földjét és vizét pedig a galériában a természet egy darabjaként kínálja, "amelyet hazavittünk". Az otthon és a menedék fogalma itt kulcsfontosságú – az erdő, amelyet Helena hazavisz, egyszerre menedéke és otthona.

Az ágak szövevénye búvóhelyet idéz, a levegőben függő ágak pedig az emberi jelenlétről beszélnek az erdőben. Nem valóságos erdő, és nem is az erdő lefényképezett valóságának átfestéséből jön létre. A művész képzeletében születik, abban a vágyában, hogy közel kerüljön hozzá, kommunikáljon vele, és megérintse az erdő élő kezeit.

Ebben a vágyban bizonyosan van valami irreális, sőt inkább szürreális, akárcsak a szinte láthatatlan zsinórokon vízszintesen függő ágak képein. Ám a megálmodott erdő, amely menedéket nyújtott nekünk a világ túlzott súlya elől, szintén nem valós kiút abból az egzisztenciális helyzetből, amelyet a művész érez.

Bár az ilyen festésnek részben terapeutikus szerepet tulajdoníthatunk, vallomás marad a világról, amely képes kommunikálni velünk.

Lényege és "gyökerei", vagy inkább ágai, még sürgetőbben tárulnak fel a művész nyugtalanító rajzaiban. Helena egyszerű témával és ugyanazon téma ismétlésével kísérletezik, variálásában azonban van egyfajta konokság. Annyi fát kell megfestenem, amíg el nem érek egy bizonyos tökéletességet. Nem engedi meg magának annak lehetőségét, hogy a téma könnyen kimerüljön.

A vízszintesen felfüggesztett ág ismétlődő motívumáról maga a művész mondja, hogy "bizonytalanságait függesztette fel". Festői és életbeli kételyeit az erdőbe viszi, ahonnan már tiszta talajt hoz a további képekhez. A befőttesüvegek installációjában, amelyekben erdejének "szépsége" vagy más attribútuma van konzerválva, Helena inkább tudományosan közelít hozzá, a rajzokban analitikusan, az olajvásznakon pedig emotívan és szubjektíven.

A kiállítás egésze így az erdő mélységeibe, valamint magának a művésznek a gondolkodásába és vágyaiba hatoló szondaként hat.

Szöveg: Juliana Mrvová

* A kiállítást a Fond na podporu umenia támogatta