Gender brand

Gender brand / Nemi márka
Kurátor: Mgr. Zuzana Danková
A kiállítás időtartama 22. 5. - 10. 6. 18
Lucia Dovičáková, Mária Machatová, Mária Matrková, Ivana Šáteková Viktor Fuček, Tomáš Nemec, Martin Piaček, Viliam Slaminka

A kiállítást közpénzekből a Fond na podporu umenia támogatta
--
A kiállítás azokra a kortárs fogalmakra reflektál, amelyek a társadalomban a 90-es évek vége óta rezonálnak. A feminizmus, a nemi sztereotípiák vagy akár az úgynevezett genderideológia kérdései a politikai, vallási és társadalmi szférában összetettségük miatt objektíve megválaszolatlanok. A személyes szférában ennek ellenére fontos e témák további kibontása, és éppen a művészet az a kommunikációs eszköz, amely ebben az esetben képes erőteljesen megszólalni.

A kiállítás a nőiség és a férfiasság problematikájának két vonulatára reflektál. Az első vonulat kritikai síkon mutat rá a férfilét és a nőlét különbségeire. Kérdéseket nyit: a biológiai nem vagy a társadalmi nem alapján megkonstruált társadalmi elvárások, az élet elnyomása a család rovására, az alkalmazkodás a szülőség új szerepéhez, a család és a társadalom nyomása az apa és az anya szerepére, azok a különbségek, amelyeket a kortárs társadalom egyenjogúsága és demokratikus elvei ellenére a nők és a férfiak továbbra is éreznek.

A feministikusan tájékozott alkotást nyíltan vállaló művésznők egyik legmarkánsabbja Lucia Dovičáková. A mindennapi tevékenységek megjelenítésével, amelyeket kiélezett és felfokozott pillanattal gazdagít, miközben a játékosság és a humor sem hiányzik belőle, eléri, hogy a nézők felismerjék az adott pillanatok, szokások és viselkedésformák abszurditását.

Azokat a hétköznapi helyzeteket, amelyeket rendszerint nem gondolunk végig, és amelyek problematikusságát naponta figyelmen kívül hagyjuk, kritikus fényben mutatja fel. A Housewife című műben a tökéletes, gondoskodó nő képét formálja meg, amely a férfiakban a régmúlttól napjainkig rezonál. Ugyanígy a Mama című műben az a nő jelenik meg, akiből anya lett, szükségletek és szexualitás nélkül. Erotikus szimbólum csak addig marad, amíg nem kell kizárólag a családért léteznie.

Ennek ellenére még mindig ugyanaz a nő, és jelképesen továbbra is félretéve tartja Červené topánky című művét.

Az Istanbulský dohovor (az erőszak megelőzése, a nők védelme, az elkövetők felelősségre vonása...) szlovák jogalkotáson belüli elutasítása arra indította Ivana Šáteková alkotót, hogy létrehozza az „összevert nőket”, akik sérüléseik és nyílt sebeik ellenére esztétikus pózt és a csábító nő formáját tartják. (A művek a „Boli tam ľudia aj ženy“ című kiállításhoz készültek, a kiállítás kurátora: Silvia Čúzyová.

A kiállítást egy szlovák közmondásról nevezték el, amely megtalálható a folklorista, költő, prózaíró, evangélikus lelkész és pedagógus Adolf Peter Záturecký gyűjteményes kötetében: Slovenské príslovia, porekadlá a úslovia (1897).

„Boli tam ľudia aj ženy“ – azok közé a megfogalmazások közé tartozik, amelyek prózai és valószínűleg szokásszerűen rögzült síkon tükrözték a nőről alkotott felfogást és a nő helyzetét a szlovák társadalomban mintegy 120 évvel ezelőtt. Megdöbbentő pragmatizmussal jelenik meg itt a nők marginalizálása és „hagyományos” elhelyezésük a családban és a háztartásban. Ivana Šáteková képzőművészeti reflexiójával – eredeti

humorral és a provokáció iránti érzékkel – indíttatást ad a töprengésre, mi él tovább ezekből a hagyományos narratívákból és gondolkodásmódokból a jelenben is. )

Viliam Slaminka a témák feldolgozásához a játék állandó koncepcióján keresztül közelít. Művei játékosnak és gondtalannak hatnak, mégis tükrözik a kortárs társadalmi problémákat. A játékvasaló ( Podľa vzoru muž ) „army look” formájúra alakításával a művész e sztereotip módon nőinek érzékelt munka vonzóvá tételét követi nyomon, olyan formában, amelyért egyetlen “igazi” férfinak sem kell szégyenkeznie.

A „durva” katonai vasaló ellentétei a zokniból készült rózsácskák. Ebben a helyzetben a vasaló végül a zoknikert őrzőjeként tűnik fel. A Black and white collection és a Zberateľský omyl férfi trófeákat jelenítenek meg ( mellek, bugyik ), vagy egyszerűen azt, ami a férfiakat a nőkön a leginkább vonzza, redukálva, csupán a valóban "lényegesre" csonkítva.

Viktor Fuček alkotásában különféle megközelítéseket választ az emberi lény komplex rendszerének kifejezésére. Hasonlóképpen a „Môžu muži plakať“ című műben videoperformansz révén elmélkedik azon a társadalmilag uralkodó véleményen, hogy „a férfiak soha nem sírnak”. A Mal by som című műben abból a gondolatból indul ki, hogy az igazi férfinak először házat kell építenie, fát ültetnie és fiút nemzenie. Vajon valóban így van?

Személyesen kényszerként éli meg, olyan dologként, amelyet mindenáron a fejébe kell vennie. A kijelentés minden részét ezért százszor le kell írnia, iskolai büntetésként. Martin Piaček installációja a férfi e sorsára kapcsolódik. Alkotásának kevésbé ismert, intimabb vonulatát mutatja be, az önarcképekét. A férfiszemélyiségre nehezedő aránytalan nyomást és az apai szereppel való szembenézést formálja meg.

A kiállítás második vonulata a férfi és a nő intim pillanatait, a nőlét és a férfilét komfortzónáját, valamint a saját szexualitással való szabad bánásmódot mutatja be.

Tomáš Nemec festészete egyszerűen azt ragadja meg, ami érdekli. Expresszív kézjegyével a saját itt és mostját formálja meg. Intimitásának szféráját a szó legszélesebb értelmében vett mezítelenség szintjére helyezi. A férfimeztelenség reflexiója a képzőművészet hagyományos területén régóta jelen van, a női test és az érzékiség kultusza azonban napjainkban azt eredményezte, hogy a férfiakt csupán marginális kérdés. A testre való összpontosítás alkotásában a fürdés klasszikus motívumától néhány pornófilmes motívumig fejlődött.

A testiség iránti érdeklődésének tárgyává homoszexuális orientációja ellenére barátja, Štěpánka is vált ( burlesque performer Stephanie Van Der Strumpf ), aki Tomáš szemében a nőiség esszenciáját, a szexuális szimbólumot és a női függetlenséget testesíti meg.

Mária Machatová és Mária Matrková műveiben a testfragmentumok nem erotikus tárgyak; céljuk a nőiség kellemes pillanatainak érzetalapú érzékelését felidézni. A képek a testeket naturális formájukban, az ellazulás természetes pillanataiban ragadják meg. A fehérnemű és a drapéria burkot, külső réteget és a test védelmét jelenti, amely a nővel érintkezésbe kerül, és mint a legintimebb viselet a titkot, a meghittséget és az első érintést is felidézi.

Mária Machatová abból a gondolatból indul ki, hogy a test az elmét és a tudatalattit tükrözi. Művei a nő belsejéből fakadó érzelmi testmozgások képei. Mária Matrková a nőket mindennapi rituáléikban jeleníti meg, azokban a pillanatokban, amelyekben a nők kényelmesen érzik magukat.

Mgr. Zuzana Danková