DÁVID BAFFI/ ATIKAM

Dátumok: 2. 28. – 2019. 03. 31.
Helyszín: DOT. Galéria

DÁVID BAFFI/ ATIKAM

A kiállítás kurátora: Diana Klempoch Mandáková

A kiállítás időtartama: 28.2. - 31.3. 2019

Dávid Baffi a fiatal festők jelenlegi nemzedékében egyedülálló alkotó, elsősorban a festészethez való meglehetősen individualista viszonyulásának, valamint a „tiszta” képek szerzőjeként elfoglalt pozíciójához való ragaszkodásának köszönhetően. A VŠVU-n Ivan Csudai IV. műterme körüli informális festőcsoport legmarkánsabb tagjai közé tartozik, akik közösen alakították az elmúlt évtized szlovák kortárs festészetének arculatát.

Művészi kutatása során szüntelenül az absztrakció határait érinti, festészete azonban paradox módon valójában soha nem volt absztraktnak nevezhető. Baffi kiindulópontját az anyag változékony struktúrái, a színek térben aktív tulajdonságai és a fény modelláló képességei adják. Az alkotói folyamat minden látható gesztusa olyan vizuális elemzés eredménye, amelyet (is) digitális médiumok támogatásával végez.

Motivációs forrásai tehát nem a gesztikus vagy a spontán festészet hagyományából erednek, jóllehet
képeinek formai kvalitásai az érzelmektől túlfűtött, expresszív megnyilvánulás benyomását kelthetik. Alaposabb vizsgálatra a képek a szerző olyan alkotói stratégiáját tárják fel, amely alapvetően eltér a 20. századi festészettörténetből ismert absztrakt expresszionista tendenciáktól. Baffi kompozícióit a szín és az anyag viszonyainak alaposan átgondolt felépítésére alapozza. Tudatosan keresi a feszültség pillanatait az egymásra hatásban, a formák torzulásában, felbomlásában vagy áthatásában.

Baffi minden műve konkrét vizuális élményből ered (gyakran tájképi motívumból), amelyet aztán számítógépes grafikával módosít, majd a vászonra vitel során szerzőileg tovább alakít (akár többször is). Az előkép analitikusan fragmentumokra bomlik, a síkok átfedik egymást, és új alakzatokban állnak össze újra. Fontos a dinamika

és a mozgás. Alkotói tevékenységének gyökereit tehát a kubista vagy a futurista elvekben kereshetjük? Nem egészen. Baffi nem azért játszik az eredeti formákkal, hogy azok átalakított formában tovább létezzenek, és rekonstruálhatók legyenek.

Kompozíciói az illuzórikus mozgások koreográfiáinak nevezhetők, amelyek a síkok áttűnésének és egymásba növésének erős, egy bizonyos pillanatban kiélezett vizuális hatásához vezetnek a (többnyire) nagyméretű vászon felületén. A befogadót a kép tulajdonságai szó szerint mozgásra kényszerítik (ismételt előrehajlás, hátralépés, közeledés).

A szerző festményeibe gyakran apró jelzéseket, a tekintetet célzottan vonzó pontokat helyez, amelyeket „perkáknak” nevez. Segítségükkel a néző megragadhatja az eredeti
forma visszfényét vagy illúzióját, és szükség szerint kibonthatja azt saját képzeletében.