Chasing Dopamine

A kiállítás megnyitója: 6. 12. 2024, 18.00-kor
A kiállítás időtartama: 7. 12. 2024 – 12. 1. 2025
Kurátor: Peter Tajkov
DOT. Contemporary / Jurkovičova tepláreň, Bottova 1 / Bratislava

Közpénzekből a Fond na podporu umenia és a Nadácia mesta Bratislavy támogatásával.

Boris Sirka CHASING DOPAMINE című kiállítása az elmúlt két év festményeiből mutat be válogatást, és egyben egységes gondolati és formai ciklust alkot. Mindjárt az elején el kell azonban mondani, hogy ha valami általában jellemzi Boris munkásságát, az a sokféleség – nemcsak a festői megközelítések, hanem a műfajok és médiumok változatos és széles repertoárja is.

Generációjának csak kevés festője és festőnője ment át ennyi formai metamorfózison a szakmai vagy a kereskedelmi érdeklődés nagyobb ingadozásai nélkül.

Egyik bizonyítékként említhető az a tény is, hogy a Cena Oskára Čepana döntőjébe 2003-ban még a Košice-i Fakulta umení hallgatójaként került be, majd 2018-ban, nem sokkal a negyvenedik életéve előtt, markánsan eltérő festői nyelvvel és inspirációs forrásokkal. Munkásságának alapja természetesen mindig a pontossággal és mindennapi munkabefektetéssel párosuló rajzi bravúr volt.

Mindezt azonban folyamatosan az akrilfestés tág lehetőségeivel való kísérletezésnek vetette alá. A markáns szerzői invenció és bátorság megnyilvánulása volt néhány évvel ezelőtt a harmadik dimenzióba lépés is, szobrászi munka formájában – a kisplasztikáktól a meglehetősen monumentális, kültéren is bemutatott művekig.

Éppen a korábban csak festett figurával szerzett haptikus tapasztalat tükröződik most bemutatott festményein is. A gyakran robusztus, szinte szobrászi felfogású figurákat, amelyek dinamikus és nyugodt gesztusokat váltogatnak, kifejezésében domináns színvilág keretezi.

Megkockáztatom, hogy éppen azok a festmények, amelyek ezen a kiállításon láthatók, Sirka munkásságának bizonyos csúcspontját jelentik, ahol a sokéves, becsületes mesterségbeli önfegyelem kamatozik. Képei több, addig külön-külön alkalmazott festői eljárás szintézisét adják, amelyeket fokozatosan egymásra rétegez, és az ecsettechnikák kombinálásával helyenként szinte reliefhatást kelt.

A gondolati kiindulópontokat és az inspirációs forrásokat tekintve ezeken a festményeken két alapvető sík figyelhető meg. Az első, hangsúlyosabb a kiemelt testiség, ahol a test a mentális kielégülés eszközévé válik. Személyes megközelítésről van szó, amely ugyanakkor a belső nyugtalanságot, sőt az új benyomásoktól és kihívásoktól való bizonyos függőséget is képviseli.

Ez a nyugtalanság már munkássága kezdetétől jelen volt, csillapításának módjai azonban az idővel, illetve az életkorral változnak. Az élethez és a művészethez való megváltozott viszonyt összességében a hipermodernitás fogalma ragadja meg, amelyet Gilles Lipovetsky filozófus és szociológus már húsz évvel ezelőtt leírt. A posztmodern hic et nunc annak igényévé alakul, hogy az ember folyamatosan előre lássa, megtervezze és tudatosítsa a holnap kihívásait.

A mai megélés a gyönyörtől a szorongásig és vissza vezet, tele van paradoxonokkal és ambivalenciával. A dopamin hajszolása már nem a füstös zenei klubokban zajlik, hanem a kerékpárutakon, és ha az ember néha mégis megenged magának valamilyen vétket, a lehető leghigiénikusabb formában teszi. Képeinek alakjai ennek ellenére sem szabadulnak meg egy bizonyos nyugtalanító sötétségtől.

A hedonista kihívások mindenütt jelenléte ellenére erősödik a nyugtalanság, a frusztráció, a társadalmi és a személyes fenyegetettség érzése. A sport gyakran sérülésekkel jár, a kimerültség olykor végzetes. Sirka dinamikus figuráit az erőkifejtés és a sebesség deformálja (pl.

Le Tour du Monde en Feu, Toxic pool, Beauty of Speed), de olykor az említett veszély kísértetei is kísérik őket (When I'm on an evening swim, my mind goes dark). Boris e képek készítésének időszakában olyan helyzetet is megélt, amikor a test nemcsak örömet hoz, hanem gondot is, és hosszabb ideig szinte mozgásképtelen volt.

Az ezt követő gyógyfürdői tartózkodás szinte antikizáló csöndet vitt képeibe, absztrahált természet vagy építészet közegében levitáló alakokkal (pl. Rude Spa Guest, Treatment House). Itt jelenik meg a második, kevésbé hangsúlyos inspirációs vonal is, a modernista avantgárdok visszhangja. A kisebb formátumú tájak metafizikus és szürreális motívumai (pl.

Level 1, Level 2, Level 3) elsősorban azoknak szólnak, akiket a nagy kompozíciók környezetének részletei is érdekelnek, ahol a figyelem javát a figurák sajátítják ki. A szerző velük gazdagítja műfaji repertoárját, és mélyebb betekintést kínál imaginációja világába.

Peter Tajkov

Boris Sirka (1981, Snina) Košicében él és dolgozik. Tanulmányait a Fakulta umení Technickej univerzity v Košiciach intézményében végezte (2000 – 2006) prof. Rudolf Sikora vezetésével, doktori tanulmányait a FUTU-n prof. Peter Rónai vezetésével (2016 – 2020). Jelenleg adjunktus az Ateliér grafiky a experimentálnej tvorby műtermében a FUTU v Košiciach keretében.

2003-ban és 2018-ban a Cena Oskára Čepana finalistája lett, 2007-ben, 2012-ben és 2016-ban a Maľba – Cena Nadácie VÚB verseny finalistája volt, 2016-ban és 2017-ben a Radio_Head Awards jelölését kapta az év felvétele / albuma díjára a kísérleti zene kategóriában. Sirka 2003-ban egy féléves tanulmányi gyakorlatot töltött az AVU v Prahe Nové médiá műtermében, prof.

Michael Bielický vezetésével, valamint rezidenciákon vett részt a Youkobo Art Space, Tokyo (2014), a HART, A.i.R Wro, Wroclaw, Poľsko (2016), a Divadlo Pôtoň, Potoň, Slovensko (2018) és a 4D gallery, Galanta, Slovensko (2019) helyszínein.

2003 óta száz csoportos és harminc egyéni kiállításon állított ki, és ugyanettől az évtől művei a SOGA kortárs művészeti aukcióin, valamint a Bátor Tábor és a CHAS APPA jótékonysági aukcióin kerülnek árverésre.

Facebook