Deana Kolenčíková

Deana Kolenčíková: Apropos Anthropos
Megnyitó: 19.7. 2018 (csütörtök), 19:00

Kurátor: Ľuboš Lehocký
A kiállítás időtartama: 19.7. - 12.8. 2018

DOT. Contemporary Art Gallery
Lazaretská 13, Bratislava

_
Deana Kolenčíková (*1990) alkotásaiban akció és köztéri intervenció, fotográfia vagy installáció révén gyakran távolságtartással reagál azoknak a helyeknek, helyzeteknek vagy közösségeknek a sajátosságaira, amelyekben találja magát.

Reakciója többnyire a megfigyelésen alapul, vagy – pontosabban szólva – azon, hogy egy helyen él, kommunikál a közösséggel, illetve részt vesz a társadalmi életben, majd mindezt gyakran humorosan átalakítja, eltolja, kimozdítja; máskor pedig felhívja a figyelmet a világ és az élet olyan aspektusaira, emlékeztet rájuk vagy jelentőséget ad nekik, amelyek elhanyagoltak, figyelmen kívül hagyottak, figyelemre méltatlannak tartottak maradtak, vagy egyszerűen reflektálatlanok voltak, mert hozzászoktunk hozzájuk, s ezzel különösségük, figyelemreméltóságuk, végül pedig komolyságuk eltűnt a szemünk elől.

Nem csupán kissé bizarr és humoros (de nem jelentéktelen) akciókról és intervenciókról van szó, mint a járdára krétával rajzolható és az utcán játszható játszóterek, illetve játékok útmutatójának vagy kínálatának falfestése (Kies & Speel, 2018, Hasselt), a helyi versenyen utolsóként befutók díjazása a „nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel” jelszó szerint (The losers take it all!, 2018, Kiewit), vagy egy versenyzői rajtzászló kiakasztása a vasúti átjáró sorompójára (3...2...1..., 2017, Praha), ami mellesleg a sofőrök tragikus türelmetlenségét, sietségét és a szabályok figyelmen kívül hagyását is kommentálja; Deana Kolenčíková olykor távolságtartással reagál komolyabb társadalmi és helyi kontextusra is: az Arrow to Cantepau (2017, Albi) című munkában a szegény külvárosra mutató jel Albi központján át való hordozásának egyszerű gesztusával a lakosokat emlékezteti e városrész problémájára, a turisták számára pedig láthatóvá teszi azt; hasonlóképpen hívja fel a figyelmet ugyanazon város problémáira és minőségeire, amikor az utcáin egy nagy „Kiadó” feliratot húz maga után (A louer, 2017, Albi), egy másik munkában pedig humorosan, de megalázó gúny nélkül, bizonyos komolysággal, sőt „pietással” reflektál két belga város között évek óta befejezetlen, üzembe nem helyezett vasútvonal tervére (Here it comes!, 2018, Munsterbilzen).

Az Apropos Anthropos című kiállításon a DOT. Contemporary Art Galleryben, Bratislavában a művész új, a fent említettekhez képest inkább „galériás” műveit mutatja be (amelyeket a kiállításon maga is, a tér adottságai miatt, két csoportra oszt).

A kiállítás két összefüggő részének egyikében Kolenčíková, ahogy maga mondja, „hangot kölcsönöz a növények és a természet világának”: az Urazené sirôtky (2018) című művet a virágok csoportportréjaként mutatja be, amelyeket rendszerint „kedvesnek” érzékelünk, ezúttal azonban illetlenül háttal fordulnak a járókelők felé, s érdektelenségüket, sőt talán a történések iránti ellenszenvüket demonstrálva még természetes, életadó forrásuktól – a fénytől – is elfordulnak, csak hogy kifejezzék elégedetlenségüket azzal, ami a szemük előtt volt.

A sértődötten vagy rezignáltan az embertől elforduló virágfejek, illetve a Rastlinná jóga – pozdrav slnku (2018) című fotográfián a megszabott korlátok (például a lakásban, ablak mellett való elhelyezés) következtében deformálódott élőlénytestek metaforája lényegében egyszerű, első pillantásra talán elmosolyodtató, mégis nyugtalanító.

„Történetüket” tekintve hasonlóan egyszerűek, ám találóak az A cup of English Brexit (2018) és a Melting (2018) című videók is, amelyekkel a művész (mellesleg több, különböző európai országokban töltött rezidencia, tanulmányi és ösztöndíjas tartózkodás résztvevője, nemzetközi versenyek díjazottja, illetve döntőse) ironikusan mutat rá Nagy-Britannia problémás helyzetére az Európai Uniótól való elszakadás közepette, illetve egy nemzetközi koncepció első pillantásra szilárd, ám különféle hatások által megbomlott, szétfolyó és törékeny természetére, amely „forró napokon”, a „hideg fejjel” való cselekvésről való tartósabb lemondás esetén teljesen elolvadhat és szertefoszolhat.

És hogy el ne felejtsük: az ember (Apropos Anthropos) mindebben a történésben ok, ágens, de szemlélő is, aki a felocsúdás pillanataiban talán ráébred cselekvése abszurditására, amelyet fontosnak tartott, és fontosságot fedez fel abban, amit eddig figyelmen kívül hagyott, erőszakosan megváltoztatott vagy elpusztított, majd hirtelen ráeszmél, hogy „nikdy tady není nic napořád“ (Crossword puzzle, 2017/2018, Praha).

Az említett munkák online elérhetők: www.deanakolencikova.com.

_
Közpénzből támogatta a Fond na podporu umenia.