25. 10. Kommentált tárlatvezetés az ANIMA kiállításhoz

Szeretettel meghívjuk Önöket az ANIMA kiállítás kommentált tárlatvezetésére – az alkotók Ľubomíra Chylová Sekerášová és Karolína Netolická, kurátori koncepció: Janka Babušiaková.
A tárlatvezetés pénteken, 25. 10. 2024-én 18:00 órakor kerül megrendezésre.

-------
Ľubomíra Chylová Sekerášová (*1994) az Ateliér +-XXI-ben tanult, először Daniel Fishernél, később Rastislav Podhorský és Martin Špirec oktatópáros akadémiai vezetése alatt a VŠVU-n, Bratislavában. Már tanulmányai során markánsan kitűnt, és hamar a feltörekvő erős festőgeneráció sorába került.

Munkásságának koherenciája eddigi művészeti termése érdeklődési/kutatási tárgyai módszeres, céltudatos megfigyelését jelzi, és további minőségi képzőművészeti fejlődésének záloga. Gyakran reflektál az érzelmi megélésre, valamint saját belső világának reflexiójára. Tudattalanul merít a kollektív vizuális emlékezetből, amely rituális cselekvésekre vagy vallási attribútumokra való utalásokat őriz.

A hétköznapi néző így nála a színvilág és a festmény struktúrája mellett a természetfelettivel és a spiritualitással társított ikonográfiát is megtalálja. Sekerášová műveiben gyakran kapnak helyet kígyók, farkasok és más állatok, amelyeket egykor gonosz erőkkel hoztak összefüggésbe; ő azonban megtisztítja őket ettől a negatív szemlélettől.

Karolína Netolická (*1993) 2016 – 2022 között az Akadémia výtvarných umení hallgatója volt Prahában, Jiří Petrbok ateliér kresby-jában. Az alkotó már akkor a műterem markáns tehetségei közé tartozott; területe a vászonra készített szárazpasztell-rajz. Nagyformátumú rajzaiban az ember és a természet viszonyának kérdésére összpontosít, amelyet leggyakrabban az emberi vagy az állati testen keresztül reflektál.

Karolína lenyűgöző képzőművészeti gondolkodással rendelkezik, és az egyéni érzéseket gazdag, fantáziadús metaforákon keresztül fejezi ki. Az emberi lényeket állandóan tapogatózó vakokként mutatja, akik nomád módon költöznek helyről helyre. Idegenekké válnak, akik saját környezetükben is az elidegenedés vagy a magány egzisztenciális érzését élik át